Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 1. szám - Ifj. Takács Miklós: Külföldi könyvek a románokról
14 Jfj. Takácsy Miklós csak olyan célokat követ, melyek Franciaországra nézve hasznosak. Mint hogyha egy cseh mindenekelőtt nem a saját érdekét nézte volna, éppenúgy, mintha egy román nem gondolkoznék úgy, hogy saját országát részesítse előnyben, még ha ezzel Franciaországnak kárt is okoz!... Ha az ember Románia különben rövid történelmét tanulmányozza, — folytatja Thomas — azt látja, hogy külpolitikáját mindig a legnagyobb fokú opportunizmus jellemezte. A világháború előtt az öreg Brátianu francia irányzatot képviselt, de Carp és mások németet. 1914-liől kezdve Ion Brátianu Oroszországgal intrikált, elhitette azonban a központi hatalmakkal, hogy Románia semleges marad, sőt még alkudozásokba is bocsátkozott velük, közben okosan és nagyon drágán eladta Franciaországnak és Angliának a román hadsereget, melyet, bár gyenge volt, még az igazi értékénél is kevesebbre becsült“ (368—369. 1.). A Franciaország felé folytatott külpolitikát a következőkben foglalja össze: „A franciaországi román propaganda szemmel láthatóan rá akar Isími minket arra, hogy szálljunk síkra az 1919-es román határok sérthetetlenségéért. Azért, amit az 1919-es szerződések megalkotói — vakon vagy megvesztegetve — elkövettek, nekünk kell — az állapot fenntartása érdekében — teljes diplomáciai és katonai súlyunkat latba vetnünk.“ A francia újságok különböző véleményen vannak, egyesek hibáztatják Franciaországot, hogy miért nem támogatja erőteljesebben Romániát, mások sürgetik, hogy Franciaország közvetítsen Magyarország és Románia között, mert „az erdélyi probléma hatalmas fegyver lesz Németország kezében, ha EYanciaország nem kezdeményezi idejében a megoldását“. Thomas elképzelhetetlennek tartja, hogy Romániát meg lehessen erről győzni. Milyen kilátásai vannak Romániának a jövőre nézve? Erre a kérdésre igyekszik Thomas Pierre az utolsó fejezetben válaszolni: „Láttuk a román erkölcsöket, szokásokat és intézményeket a mai időkig; biztos, hogy a kép aligha hízelgő, de lelkiismeretes. Tudom, hogy ellenvetéseket fognak tenni és ezekre akarok rögtön válaszolni. Azt fogják mondani, hogy egy letíínt, régi Romániának a vonásait rajzoltam meg, mielőtt a király a politikai pártok által szétdarabolt és kizsákmányolt országban átvette volna a hatalmat; de most egy felvilágosult uralkodó biztoskezű vezetése alatt minden meg fog változni. Korrupció, sikkasztás, henyélés, pazarlás — mindez hirtelen el fog tűnni, a szokások és az erkölcsök meg fognak tisztulni... Nem, semmiféle gyökeres változás eddig nem történt és nem is mutatkozik. Ez nem is lehet másképen. Mindez nem azt jelenti, hogy nem kerülhetett volna sor egy egészséges tiszttilási folyamatra, hogyha nem tettek volna intézkedéseket éppen ennek az elfojtására. Arról a mozgalomról akarok szólni, melyet Codreanu indított el, hogy megtisztítsa a román társadalmat és a román államot és olyan rendszert teremtsen, melyben az erkölcs nem marad puszta szólam... Nem állítom azt — folytatja Thomas — hogy a román állam úgy megmerevült volna, hogy a közeljövőben ne tudna megváltozni. Azt hiszem s ez egyúttal az európai béke megszilárdítása érdekében kívánatos, hogy nem is olyan távoli napon tanúi
