Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Kállay Ernő: Magyar–román vegyesházasságok négy erdélyi községben
154 Kállay Emö tgy községben 1919-től 1938-ig kötött házasságok i százalékban Év Magyar Román Zsidó Vegyes Összes 1919 40,0 47,8 10,0 2,2 100,0 1920 28,3 46,8 10,9 13,0 100,0 1921 35,1 47,3 8,1 9,5 100,0 1922 27,3 48,5 10,6 18,2 100,0 1923 36,7 36,7 14,3 12,3 100,0 1924 33,8 38,4 15,5 12,3 100,0 1925 37,8 49,4 6,4 6,4 100,0 1926 45,0 35,0 10,0 10,0 100,0 1927 21,4 53,6 7,1 17,9 100,0 1928 23,8 41,8 20,0 14,4 100,0 1929 31,1 45,5 13,4 20,0 100,0 1930 32,0 40,0 16,0 12,0 100,0 1931 26,7 38,3 20,0 15,0 100,0 1932 32,8 44,8 6,9 15,5 100,0 1933 24,2 53,7 12,2 9,7 100,0 1934 35,0 30,0 20,0 15,0 100,0 1935 27,7 48,9 14,9 8,5 100,0 1936 40,0 44,0 8,0 8,0 100,0 1937 18,8 56,2 12,5 12,5 100,0 1938 23,5 54,9 11,8 9,8 100,0 A házasságok megoszlását 1919 és 1938 között vizsgálva kisebb- nagyobb kiugrásokkal tarkított, állandó csökkenés tapasztalható az összes házasságok számában, amely a magyarok részéről az általános leszegényedéssel magyarázható, román részről pedig azzal, hogy a polgáriasodásnak induló románság igényesebbé válik és csak bizonyos anyagi jólét elérése után hajlandó családot alapítani. A vegyes házasságok terén mutatkozó csökkenés magyarázata pedig abban rejlik, hogy a magyarral, a másodrangú állampolgárral (strain, bándin = idegen, hazátlan) nem érdemes keveredni, csak abban az esetben, ha me^elelő anyagi előnyökkel jár. Mivel pedig ez a lehetőség — faluról lévén szó, ahol a földhöz juttatott románság amúgyis megerősödött — már nem igen állott fenn, természetszerűleg a vegyesházasságok száma is csökkent. Hasonlítsuk össze most évenként a különböző nemzetiségek házasságainak a házasságok összességéből számított arányszámát. Ha bizonyos mértékben állandóan csökkenő irányzatot is tapaszta- limk, ez általános jelenség, amely ebben az esetben nem is olyan lényeges. A probléma lényegét abban kell keresnünk, hogyan mutatkozik nemzetiségek szerint egymáshoz viszonyítva ez az arány. Az egyes nemzetiségekre vonatkozó évenkénti házasodási arányszámot nevezzük házasodási kapacitásnak (lásd a túloldali ábrát). Negyvenegy év alatt a románok házassági kapacitása harminc- három évben volt erőteljesebb, mint a magyaroké. A grafikonon a következő helyzetet láthatjuk: 1898 és 1918 között a magyarság házasodási arányszáma háromszor is eléri az 50,0—47,5—47,0 %-ot és nem süllyed 27,8 % alá, míg 1919 és 1938 között egyszer sem éri el ezt a magasságot és mélypontja 1937-ben 18,8 %. Ez állandó csökkenésnek vehető, annak ellenére, hogy kisebb-nagyobb kiugrások tarkítják, azonban ezek nem olyan erőteljesek, hogy szintet alkotnának.
