Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Kállay Ernő: Magyar–román vegyesházasságok négy erdélyi községben
r .ÍCV.l"^' rrrr-rrrr' Magyar-román vegyesházasságok 151 vennünk, ha meg akarjuk érteni, miért találunk e négy községben ilyen „román“ családneveket: Kovács, Villa, Botyán, Sóvágó, Suciu- Szücs, Bender, Mészáros, Kürtös, Csiszár, Gergely, Rácz, Sándor, Kerekes, Ambrus, Székely, Szigyártó, Nagy, Hadnagy, Sós, Halász, Dénes, Balázs, Cristurean-Kereszturi, Béres, Orbán. Azt hiszem, e családok magyar eredetéhez kétség nem is férhet, e nevek viselői ma mégis öntudatos románok. Mielőtt a részletesebb adatokat tárgyalnék, annak szemléltetésére, hogy a vegyesházasságokon keresztül hogyan megy végbe az elrománosodás, álljon itt az Orbán-család származási táblája: cr O' 1 ________ f 9 _1 1 r ? i _______1 _____ crf f f f m * _1 i_^ 1_I V f • f QT magyor f*rfi mogyor o6 fontán fái fi román nő Orbán Márton református vallású uradalmi béres feleségül vette Beurdean Mária görög katolikus vallású hajadont. Három gyermekük született: egy fiú, aki szintén román nőt vett el feleségül és két lány, akik románokhoz mentek férjhez. Meg keU jegyeznem, hogy mind a három gyermek református vaUású volt. Az új házasságból származó gyermekek már nemük szerint követték a szülök vallását, így aztán az unokák közül két fiú és egy lány református, három fiú és három lány görög katolikus. A reformátusok is mind román, nőket vettek el, illetve a lányok román férfiakhoz mentek feleségül, a görög katolikusok pedig csak románokkal házasodtak össze. így aztán a hat dédunoka mind román és egy szót sem tud magyarul. A feldolgozott anyagot az áUami anyakönyvekből másoltam ki 1898-tól 1938-ig. Azért álltam meg ennél az évnél, hogy rögzítsem a román uralom alatti helyzetet, húsz évet véve alapul, és eg3rúttal rámutassak arra, mi lett volna a jövő, ha nem következik be a fel- szabadulás. Az 1898—1918-as időszakot pedig azért dolgoztam fel, hogy vizsgálat tárgyává tegyem a múltat is, vájjon nem régebbi keletű-e a baj? A két korszak nyilván nem azonos jellegű, mégis hiszem, hogy az összehasonlítást el lehet végezni. Rámnean^u az erdélyi városokban vizsgálta a kérdést, munkája csak a vegyesházasságok gyakoriságát tárgyalja, nem pedig az utódok kérdését is, pedig szerintem ebben áll a probléma lényege. Én
