Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Jakab Antal: Az orosz élet – szovjet írók szemével
Az orosz élet — szovjet írók szemével 141 A magyar népi anekdotáink között is számos Naszreddin-eredetű van, mint ahogy feltalálhatok majdnem mindegyik kultúrnemzet anekdotáiban. A legendás mese-alakban rejlő világnézeti propaganda lehetőségét azonban először Leonid Szolovjov veszi észre. A kommunista világnézet félezeréwel ezelőtti előfutárává költi át a Hodzsa- hagyatékot, amely most már nemcsak az örök emberi kedély csillá- mainalc tekinthető, hanem egy államjogi rendszer szellemtörténeti igazolásának is. Minden nép a maga életszemléletének megfelelő Naszreddin-anekdotát asszimilálta, de arra még nem volt példa, hogy hivatott trón keresztül egy világnézet tegye ugyanezt. Szolovjov Naszreddin Hodzsából a szovjet irodalom Ludas Matyiját alkotta meg. A hodzsa, akinek eszén kívül egyetlen vagyona a szamara, a szegény nép érdekében egymaga veszi fel a harcot a teljhatalmú emirrel, a mulahokkal, dervisekkel, a púpos uzsorással. A mindvégig lebilincselő, gyönyörű nyelvvel megírt mese furfangoseszü hőse beférkőzik az alattvalóit papjaival, udvaroncaival, katonáival és uzsorásával versengve szipolyozó emir palotájába. Hiába van vérdíj kitűzve a fejére, nem tudják elfogni, a szegény nép rejtegeti s amikor mégis kézrekerül és zsákba varrva viszik a vesztőhely felé, ismét kivágja magát, az uzsorást varrja be a zsáltba s a hivatalos hatalmasok üdvrivalgása és a pornép könnyei közben azt vetik a vízbe helyette. Míg a vizsgálódásunk alapjául szolgáló másik négy regényt íróik inkább a belföldi olvasásra szánták, Szolovjov könyve már tipikusan külföldnek szánt olvasmány. Közvetett propagálója a szociális forradalom eszméinek. Sziporkázó elmeéllel diszlő*editálni akarja a kapitalista uralmi rendet. A könyvben az államhatalom szolgálatában áUó személyek között egyetlen vonzó figura sincs. Csak a szegény fazekasok, nyergesek, földművelők jószívűek és jámborok. Naszreddin meséje jó alkalom arra, hogy a szovjet állam másik kényes kérdését, a vallást is érintse az író. A 12 Székben láttuk a szovjet papot, aki eszétvesztve rohan a kincs után, elhagyja feleségét, minden becstelenségre kész, csakhogy megszerezhesse a gazdagságot jelentő brüliánsokat. Szolovjov regényében a papok nem titokban hajszolják a vagyont, hanem nyíltan zsarolják a szegény tömegeket, azt jelképezvén, hogy a kapitalista rendszerben így történik. A vallás gyakorlása a Szovjet-Unióban nincsen megtütva. A papok a hatalom iránti feltétlen hűség szabályait tiszteletben tartva végezhetik az egyházi funkciókat, de hivatalos támogatást nem kapnak. Miért nem szereti a szovjet a vallást? Félti szellemétől az állam tartó pillérét: az anyagéivűséget. Az irrealitások iránt fogékonylelkű orosszal nem lehet diadalra juttatni a materializmust, ha a vallásosság még fokozza a népi miszticizmus arányait. Az istentagadók STOvetségének a szovjet államban a túlfűtött gőzkazánok biztosító szelepének fontos szerepét szánták. A termelés dinamizmusa érdekében kell ellensúlyoznia Kelet álmodozó lelkületét.
