Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Jakab Antal: Az orosz élet – szovjet írók szemével
134 Jakab Antal meg. Az államot és célkitűzéseit túlságosan messzinek találja egyszerű életétől, ezzel szemben saját földjét, amelynek hozamát szabadon adhatja el, inkább igyekszik jövedelmezőbbé tenni. Versengésre ösztönözni úgy, mint az ipari mimkásság, a szakszervezeti tagok kisebb létszámú dandárjait, nem lehet; a primitív élet primitív költészetét többre becsüli a mechanizált materializmusnál. Mit kezdhet tehát a szovjet író a paraszttal, mint regényhőssel? A magyar fordításban megjelent öt új szovjet-orosz regény közül csak egyik, Michail Solochow Csendes Donja paraszti tárgyú, de ez is csak az első világháború kitörését megelőző és a forradalommal lezáruló időkről ad rendkívül megrázó, a világirodalom legnagyobb alkotásaira emlékeztető művészi képet. A cári birodalom székelyei, a kozákok, a regény főhősei. Éppen olyan kiváltságos határőrei voltak Oroszországnak a kozákok, mint Magyairországnak a székelyek. A bolsevista rendsz^ az úgynevezett történelmi osztályon kívül bennük váltott ki legnagyobb ellenérzéseket. Érdekük a cárizmus fentmaradását diktálta, hiszen kiváltságaikat, elidegeníthetetlen földeik birtoklását a cári államszervezet szavatolta. — Értsd meg, nekünk kozákoknak, csakis ez a kormány kell és nem más — mondja a könyv egyik alakja, amikor a faluban megtelepedik egy német származású kommunista megbizott és földalatti tevékenységére a csendes Don partján is felüti fejét a társadalmi nyugtalanság. — Nekünk erélyes cárra van szükségünk. Olyanra, mint Nikőlajevics Nikoláj volt. Mi nem haladhatunk a parasztokkal egy úton. Egy disznót és egy libát nem lehet egymás mellé fogni. A parasztok földet akarnak, a munkások jobb béreket. De mit fogunk mi kapni f Földet ? Földünk van elég ... Még a kozák népdal is ezt az életszemléletet tükrözi; „Zúgva rohan a Don vize. Veri a partot az ár. Jámbor a Don, arra folyik. Amerre csak int a cár.“ A forradalom szelleme csak a néptestvériség eszméjével tudja megbontani a kozák kiegyensúlyozott életbölcseségét. A szerelmi játékokkal és paraszti vetélkedésekkel elfoglalt falu egyhangú életébe beledübörög a háború. Magyarral, némettel, osztrákkal hadakozik a kozák s a megölt ellenség pusztulása láttára kételyei támadnak: vájjon ez-e az élet értelme, így kell-e ennek lennie? Mégis kitart a végsőkig. A régi rend ellenségeivel ő harcol legtovább, hogy aztán miképpen illeszkedik bele a bolsevista rendszerbe, nem tudjuk meg a regényből, de ezzel a felelettel adós marad a többi szovjet könyv is! Még véletlenül sem találkozunk paraszt-alakokkal Hja Ilf-Jevgenyij Petrov két könyvében, vagy Valentin Katejev „Hajrá“-jában. Leonid Szolovjovnak „A csendháborító“ című kötetéről ebben a vonatkozásban nem beszélhetünk, mert nem az orosz életet tárgyalja. A SZOVJET ÁLLAM fenntartó eleme tulajdonképpen a miuikás- osztály, közelebbről az ipari mimkásság. Már a forradalom előkészítésében, később pedig végrehajtásában vállalt szerepe indokolttá teszi, hogy az állami élet vezető tényezői mindig elsősorban a szakszervezetekbe tömörült mvmkásságra támaszkodjanak és őket minden intézkedésüknek megnyerjék. Ennek megfelelően az ipari
