Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 3. szám - Jakab Antal: Az orosz élet – szovjet írók szemével
132 Jakab Antal Parancsszóra hidat, várost, iparüzemet lehet alkotni, de regényt, méghozzá irodalmi színvonalút, nem. Márpedig vizsgálódásaink tárgyául szolgáló szovjet-orosz könyvek irodalmi értéke tagadhatatlan. Természetes, hogy a Szovjet-Unió vezető tényezői kívánalmakat támasztanak a s^lem embereivel szemben és csak azokat hajlandók pártfogolni, akik a kívánalmaknak megfelelnek. Mégis a szovjet regényirodalomban nem közvetlen, hanem közvetett irányítottság érvényesül. A jelenség érvényessége nem korlátozódik csupán a Szovjet- Unióra. A polgári társadalomnak nyugati hivatalos tényezői is elsősorban azokat a szellemi embereket tüntetik ki és pártfogolják, akik a meglevő állapotok dícséretét zengek, vagy egyszerűen mellőzik írásaikban az égető közösségi kérdéseket és öncélú irodalmi eszmények híveinek vallják magukat. Amíg azonban az európai író — a demokrata országok íróira gondolunk — megengedheti magának, hogy hallgasson nemzeti közössége és kora problémáiról, a szovjet író, ha nyüvánosságot igényel, nem űzheti ezt az önfeledt játékot. Maradhat ugyan a művészi öncéluság híve, de akkor le kell mondania a sikerről, a minden művészt serkentő közlési vágyról, egy- SEserűen azért, mert a szovjet könyvfogyasztó réteg dinamizmust vár az író-elvtárstól, akiben a gazdasági tervek egyik tényezőjét látja. így tehát a szovjet író magatartását az olvasó igénye befolyásolja. Az új orosz regény ebben a vonatkozásban a középkori kódexirodalom ismérveit mutatja. Az íródeák megbízóját, a földesurat, a királyt az új kor sokkal hatalmasabb despotája, a közvélemény helyettesíti. NÉZZÜK MEG most már, hogy a szovjet írók könyveiben az orosz társadalom müyennek mutatkozik. A kép helyenként szinte már gyanúsan őszinte, mert éppen az az új orosz írók titka: bemutatni a valóságot, de levonni belőle a tanulságokat, hogy kijelölhető legyen a követendő út. A szovjet író mindig a demokrata társadalom életszemléletéből és berendezkedéséből indul ki, párhuzamot von közte és a szovjet állapotok, ületve a szovjet eszmények között, hogy a végső következtetés az utóbbi előnyére domborodjék ki. A már fentebb említett okokon kívül népi közösségének sorsa iránti aggodalomból is teszi ezt a szovjet író. Nem akar nyugtalanságot s az malmi rendszerrel szemben ellenérzéseket támasztani a tömegekben, mert attól tart, hogy egy bekövetkezhető ellenforradalom túlságosan nagy véráldo 2iatot jelenthetne újra, egyébként pedig nincs semmi garancia rá, hogy gazdasági és szociális téren jobbat tudna alkotni, illetve az, ami tökéletesebb lehetne, megémé-e az érte hozott áldozatot. Mit akar tehát? Rábírni az orosz népmilliókat, hogy a szovjet rendszer keretem belül hajtsák végre a minden társadalomra kötelező evolúciót. Kultúrával és minőségi előrehaladással lenyesegetni a forradalmi káoszban fogant rendszer bőséges hibáit; a forradalom vívmányait lélekkel telíteni és a polgári rend teljes tagadását levetve, tárgyilagos józansággal berendezni az életet. Mint minden nemzet írója, a szovjet író végső fokon
