Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)

1944 / 3. szám - Bodor György: Kossuth

128 Bodor György emlékezik, hogy mit szenvedett Csehország ama »k^yes áhitatos« n. Ferdinánd alatt, kinek vallásosságba — »az Isten nagyobb dics5- ségére« — 10 millió ember életébe került, és ki, midőn (hogy Mentzel szavaival éljünk) »mint egy hiéna csont és rothadás közt múlt ki«, nem hagyott többet 780.000 lakosnál azon Csehországban, meljmek midőn felette uralkodni kezdett, három milliónál több lakosa volt. Hanem mi nem gondoljuk, hogy a fehérh^yi csata foly­tán Magyarország a »vervirkolás« istentelen tanának Csehországra alkalmazását helyeselhesse, midőn annak a világosi árulás folytán magunkra alkalmazását oly dicséretes eréUyel ellenezte.“ Kossuth Kelet-Európa új rendjét a három történelmi áUam ön­állóságának helyreállításával akarta megszervezni, de feltétlenül szükségesnek tartotta beilleszteni e rendszerbe a Magyarországtól délre elhelyezkedett fiatal balkáni nemzetek friss államait is. Nagyra értékelte a délszlávokat. Horvátországot épp úgy történelmüeg kifejlett öntudatú állam­nak tartotta, mint Magyarországot. Kész volt arra is, hogy ha a horvátok ki akarnának válni a közel nyolc százados magyar kap­csolatból, azt tudomásul vegye. A szerbekről azt írta: „Szerbia nemcsak állami függetlenségre, hanem arra is hivatva érzi magát, hogy a török birodalom szláv népei körében egy ter­jedtebb tömörülésnek magkövét képezze. S valóban, a geographiai fekvés s a nyelv, írásmód, vallás és történelmi közösség, kapcsolat­ban a szerb nemzet pezsgő fiatal erejével, s már elért független­sége előnyeivel, e hivatást igazolni látszanak. Nem ismeri a hely­zetet, aki azt állítja, hogy a szerbek orosz érzelműek. Szerbia tel­jességgel nem vágyik saját nemzetiségét felolvasztani. Csak egyet­len dolog van a világon, ami Szerbiát az orosz karjaiba vethetné, s ez: az osztráktóli függés veszélye. Ez az, amitől Szerbia minde­nek felett irtózik. Irtózik elannyira, hogy készebb volna a török vazallusa maradni, készebb volna orosszá, készebb akármivé lenni e világon, mint abban megnyugodni, hogy az osztrák vontató köte­lére kerüljön. Szerbia független jövője feltételének tekinti azt, hogy szomszédságából az osztrák hatalom elszoríttassék. Es ebben fek­szik a kapocs Szerbia nemzeti érdekei, s Magyarország független törekvései között.“ Kossuth a viszonylag kicsiny magyar-szerb súrlódási felületet e hatalmasabb érdekekkel összecsiszolhatónak látta, aminthogy azok valóban össze is csiszolhatók. S ma is érvényes a tétel, hogy Románia független fennmaradását csak az egész dunai táj önállóságának megmaradása biztosíthatja. Kossuth feltételezte, hogy ezt a románok is belátják, s alkalmaz­kodni fognak a történelmi államok rendszeréhez. Ha ezt nem teszik: politikájuk saját önállásukat is legalább ann5dra veszélyezteti, mint szomszédaikét. Ez volt a kossuthi koncepció. Ez a magja híressé vált dunakonfederációs eszméjének is. Az annyit emlegetett és vitatott eszme lényege tehát: a történelmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom