Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Magyar Figyelő - A vidék érvényesülése
124 Magyar Figyelő döntő módon kiszakítsa proletár életformájukból." Az ipari munkás életformájának „elparasztositása“ termeszetesu nem jelentené az iparban rejlő po^gária- súó és városformáló erő elnanyago- lását vagy gyöngitését. Magyar viszonylatban, a magyar iparosodás kívánatos új fázisában ez csak azt jelentené, hogy most legalább részben úgy történne a társadalmi át- rétegeződés, hogy az nem feltétlenül a proletárság rideg és természetellenes életformájába torkollanék. Ez — gondoljuk — mindenképpen olyan megoldás, ami nemcsak emberileg kívánatos, hanem különleges magyar érdek is — né- piségünk védelmében. A decentralizált ipar hatására ugyanis városaink valóban városok s minden bizonnyal a mi városaink lennének, amelyek teljes mértékben betölthet- nék tájszervező szerepüket, mert nemcsak közigazgatási és kereskedelmi gócpontok lennének, hanem olyan települések, amelyek maguk- baölelnék környékük agrámépfeles- legét, elősegítenék a társadalmi át- rétegződést, utat nyitnának a népi feltörekvésnek s energikus központjai lennének az érvényesülő vidéknek. Népünk nagy többsége nem proletársorsban ismerné meg a magasabb civilizáció vívmányait, oly körülmények között, amikor csak kívánhatja, de el nem érheti ezeket a vívmányokat... Népünk életszínvonalának emelkedése észrevétlen folyamaiként zajlana le, zökke^iők, zavarok és feszültségek elkerülésével, az ősi környezetben, anélkül. bogy gyökértelenné válna, tehát úgy, hogy értékes hagyományait, műveltségének ősi elemeit épen menthetné át az új életformába. * Erdei Ferenc idézi a „Magyar falu“-ban, hogy a társadalomtörténet álláspontja szerint a falu és a város kettőssége nem eredendő megoszlása az emberi társadalomnak. Áttekinthetetlenül hosszú őstörténeti korszak múlt el úgy, — írja, — hogy nem ismerték a falura és városra való kettéosztást. Egyszer azonban minden civilizáció eljut odáig, hogy kialakítja a városokon kívül eső vidék kis egységeiben élő, fölszín- alatti életet, a parasztságot és a falut... s ha ez a kettéválás létrejön, a különbség egyre mélyül, mígnem egyes kései korszakokban már- már úgy tetszik, mintha a falu állandó és örök életforma, a falu-város kettősség eleve elrendelt ketté- oszlása volna az emberi társadalomnak. „A falu történelmének újabb korszaka — írja Erdei — most kezdődik, amikor nemcsak a különbség és az ellentét növekedett tűrhetetlenné, hanem a két világot összekötő szálak is megsokasodtak. Éppolyan kritikus állomása ez a falu történelmének, mint volt a kialakulásé. Csak akkor az volt a kérdés, hogy megszületik-e századokra való állandósággal a falu, míg most az a kérdés, hogy át tud-e alakulni valami olyan életkeretté, amely újabb századokra való érvénnyel tudja biztosítani maga fölött a civilizált életet, most már a város és a falu kettőssége és szintkülönbsége nélkül." Felelős kiadó: Albrecht Dezső. Minerva Rt. Kolozsvár. 4200 — Felelős vezető: Major József.
