Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Szemle - Zathureczky Gyula: Politikai irodalmunk három új műve
Szemle 115 legyen a munkával, amit végez és hogy a létrehozott mű annyira magán hordja megteremtőjének lelki bélyegét, mint azt Benes és Csehszlovákia viszonylatában láthatjuk. Ezért különös élmény Borsody könyve, aki a kortárs, közvetlen tanú és részben áldozat tudásával és szemléletével méri fel annak a politikának megnyilvánulásait, eredményeit és csődjeit, amely két évtizedre létrehozott egy olyan államalakulatot, amelynek tulajdonképpen semmiféle létjogosultsága nem volt, s amelynek újjászületéséért egykori megteremtője ismét a régi eszközökkel és kétségkívül a régi rugalmassággal küzd második emigrációjában. Bárdossy és Makkai könyve mellett Borsodyé a politikai élet „pokolkonyhájára“ visz bennünket és páratlan éles ábrázolással mutatja be annak egyik kétségkívül legzseniálisabb maitre de hotel-jét: Benes Eduárdot. Nehéz és talán felesleges is volna Borsodyt követni az események tömkelegében, amelyeket a fiatal Benes és a nála egy emberöltővel idősebb Masaryk első találkozásától Csehszlovákia felbomlásáig és Benes londoni tevékenységéig végigéltünk. De így Benes politikai gesztiójának és erkölcsének szintézisébe foglalva mégis idegfeszítő olvasmány, amelynek során Borsody reflektorának fényében bepillantást nyerünk a kulisszák mögé, felismerjük a tettek rugóit, a politikai élet erős és gyenge pontjait, s megismerjük azt a művészetet, amellyel Benes mindezek ismeretében és mindezeket gátlás nélkül kihasználva élő valósággá tudott tenni egy utópiát és létre tudott hozni egy olyan államot, amely megszületésének pillanatától merő tagadása és ellentéte volt mindannak, aminek nevében életrehivták. Ebből a páratlan éleslátással, hibátlan anyagismerettel és szigorú tárgyilagossággal megírt könyvből a nyert ismereteken kívül igen jelentős tanulságokat vonhatunk le. Talán az első és leglényegesebb tanulság, hogy az emberi gyengeségeket, tudatlanságokat és önző célokat felismerve, pusztán hamisításokkal, hazugságokkal, árulásokkal is lehet célokat elérni, de az eredmények nem maradandók. Különösen érdekfeszítő és tanulságos Borsody könyve ott, ahol Benes politikai taktikájával, illetve propagandisztikus módszereivel foglalkozik. Benes szemében teljesen elhanyagolható kérdés volt az, hogy igaz-e amit hirdet, vagy sem. A célja az volt, hogy a maga önös érdekeit mindég úgy állítsa be, mintha azok elsősorban mások céljait szolgálnák. A hiedelmek világában ez szinte maradéktalanul sikerül neki és így teremti meg államát a nyugati hatalmak jóvoltából, hogy az „erős védőgát legyen minden délkeleti irányú német törekvéssel szemben“. De ugyanez a Csehszolvákia arbiterje Délkeleteurópának is és Benes, mint „a kisentente atyja“ és a békés revizió ádáz ellenfele szorítja béklyóba Magyarországot, nem mulasztva el állandóan szirénhangokat hallatni a „gazdasági együttműködés“ és a demokrácia megvalósításának érdekében. Minden lelkiisnieretfurdalás nélkül hirdeti ma pontosan az ellenkezőjét annak, amit tegnap még mint sacrumot vallott. Neki mindegy, hogy cári Oroszország, vagy Szovjetunió, mindegy, hogy nacionalizmus vagy bolsevizmus, mindegy, hogy diktatúra vagy demokrácia, az egyetlen lényeg; Csehszolvákia. A bukás után ő is belerúg a francia szövetségesbe és Páris helyett Londonban üti fel tanyáját, de kinyújtja csápjait Washington felé éppen úgy mint Moszkva felé. Középeurópai konföderációról beszél, de csak a cseh soviniszta igényeket tartja szem előtt és Kossuth egykori nagy átfogó és emberi elgondolásai helyébe olyan koncepcióval lép, amelynek megvalósulása kizáróan az ő érdekeit szolgálja. Benes páratlan raffináltsággal végzett munkája, amely minden legkisebb tényezővel is mindég számolni tudott, elérte a célt; hiedelmet tudott kelteni azokban;, akiknek a kezébe volt letéve a döntés. A nyugati hatalmak vezetői és tömegei elhitték, hogy valóban szükség van Csehszlovákiára, elhitték, hogy az a kor eszméinek igazi letéteményese és a célkitűzések
