Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Szemle - Zathureczky Gyula: Politikai irodalmunk három új műve
SZEMLE POLITIKAI IRODALMUNK HÁROM ÚJ MŰVE AZ ELMÚLT ESZTENDŐ magyar politikai irodalmában tallózva, három könyv ragadta meg különösképpen a figyelmünket. Mindhárom jelentős eseménye nemcsak a könyvpiacnak, hanem talán túlzás nélkül mondhatjuk, a politikai életnek is, mert olyan indítékokat tartalmaznak, amelyek semmiképpen sem maradhatnak hatás nélkül közgondolkozásunkra. Érdekes a három könyv megjelenésének időpontját, tartalmát és szerzőinek személyét összevetni. Az összevetés eredménye a magyar közélet érdeklődési köreinek közös középpontját adja és bizonyítéka annak, hogy a magyar politikai gondolkozás még oly viharos és bizonytalan időkben is megtalálja a helyes utat, amelyen haladnia kell, különösképpen, ha — mint gondoljuk, helyesen — elfogadjuk azt, hogy egy politikai mű megírása legalább olyan mértékben eredménye a közvélemény — akár tudatalatti — kívánalmának, mint a szerző elhatározásának. Mindhárom könyv 1943-ban jelent meg, tehát olyan időpontban, amikor a négy esztendeje dúló világháború egyre jobban közeledett földrajzilag is hozzánk, hogy talán közvetlen közelünkben s a mi teljes részvételünkkel fejeződjék be. Szükség van ilyenkor a veszély közelében és az életet vagy halált jelentő döntés küszöbén elmélyülni a gondolatokba, számot vetni önmagunkkal s az eszközökkel, amelyek a megvívandó küzdelemben rendelkezésünkre állhatnak. Szükség van a tisztánlátásra éppen úgy, mint az önbizalomra, és a körülöttünk kavargó és bennünket elnyeléssel fenyegető világ történéseinek magas szempontból való vizsgálatára, akárcsak a legkisebb részletek szemelőtt tartására. Tárgyban és feldolgozásban a három könyv szinte maradéktalanul megfelel a három kívánságnak. Bárdossy László, művében; „Magyar politika a mohácsi vész után“ a magyar múlt egyik legtragikusabb és egyben legelhatározóbb negyed- századával foglalkozik, a történész és a diplomata analitikus módszereivel boncolva az eseményeket, hogy azokból mint államférfi állandó értékű következtetésekre jusson, s a mai, — az akkorihoz nagyon is hasonlatos helyzetben — bár ez semmiképpen sem kifejezett célja a könyvnek — utat mutasson a nemzet számára. Makkai János a politikai filozófia magaslatairól mutatja be a világot és az események „természeti törvényeinek“ taglalásánál olyan hitelveket fektet le, amelyek az emberiség történetének nagy kereteiben és szinte felmérhetetlen eseményei közepette a logika és a racionális ész fényénél mutatják az utat, amerre haladnunk kell, vagy amely utat kényszerűen meg kell, hogy tegyünk „Politika- Isten rabságában“. A harmadik könjrv, amelyet Borsody István írt „Benes“ címmel, a jelennek bennünket közvetlenül érintő, hogy úgy mondjuk „gyakorlati“ kérdéseihez vezet. Egy államférfi arcképén keresztül bemutatja nemcsak a negyedszázados múltat, hanem egyik legaktuálisabb problémánkat: a második benesi emigráció munkáját és célkitűzéseit is. A politikai élet egyik jelentős „izgalmi anyagával“ foglalkozik Borsody István, olyan problémával, amely a sorsunkba való konkrét beavatkozást jelenti. Míg Bárdossy az államférfi, Makkai pedig a politikai filozófus érdeklődési köreibe vezet el bennünket, addig Borsody a politikus és propagandista
