Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 2. szám - Aldobolyi Nagy Miklós: Örmény Szamosújvár–magyar Szamosújvár
kély kiterjedésű. A kelet felé feltornyosuló mezőségi dombok-hegyek s a nyugati látóhatárt alkotó Szilágyság egyaránt nélkülözi a föld- mívelés alapjául szolgáló jótalaju síkságot. A vidék csapadékszegénysége, s még inkább a csapadékjárásnak rendkívüli, Magyar- ország kontinentalitásán belül is érezhető szeszélyessége nehéz helyzet elé állítja különben is a belterjesebb földmívelés irányában haladni akarókat. Ugyanez akadályozza az állattenyésztés rangelső ágának, a szarvasmarhatenyésztésnek lendületbe jutását is: e természeti tényen nem segíthet semmiféle állami vagy társadalmi akció. A sokféle történelmi kalandot a juh tudta legjobban átvészelni. A tájnak jellegzetes állata ez. Nagyvásárkor a szamosújvári vásártéren egyetlen bégető tömeg gomolyog, melyből magányos sziklaként feketéinek ki a lomha állrángatózással kérődző bivalyok. De az állattenyésztésnek ez az ága sem mutat fejlődő irányzatot, és távolról sem ígér bázist a táj lakosságának szaporaságához. A falusi ipar legprimitívebb, évszázad óta egyhelyt topogó ágai, meg a kevés, alig 15%-ot elérő erdőségek téli foglalkozásai nyújtanak némi kenyérkeresetet a tájlakónak. Bányászat nincs, gyáraknak híre-hamva sem a Kis-Szamos medencéjében, — ime az egész értékleltár, melyhez csak távoli ígéretként fűzhetjük a kispulyoni földgázelőfordulásokat, s a tájhatárra eső désaknai sóbányát. A négyzetkilométeren- kint 66-os (1941) népsűrűség a tájban már bizony túlnépesedettsé- get fejez ki; szegénység és elmaradottság fogad a falukban, s a nép, mely zárt közösségekben, jó és rossz ősiségei közt, évszázadokkal elmaradva a nyugateurópai lakosságtól él a sárba-porbafulladt falukban és semmi értéket nem lát az időben, híven példázza Számos- újvár környezetének adottságait. ÉS ENNEK A TÁJNAK a városa Szamosújvár. Mert csak ezé ma már, sőt még ennek forgalma is csak részben irán50il ide. Hiszen a 46 km-re levő Kolozsvár, a magyarság és Észak-Erdély „kacsalábon forgó“ pompás, szinte mesebeli és a szegényes táji keretből meg nemzetiségi viszonyokból kiszökkenő városa világítótoronyként csalja magához a vásárolni, gyógyulni, ügyet intézni akaró számos- völgyieket. Kolozsvárra mennek „fel“, ha lakzihoz, intézetbeadáshoz, berendezkedéshez kell a nagyobbszabású előkészület, másodsorban Désre utaznak, s csak harmadsorban jönnek Szamosújvárra, a „kicsi“ városba. De Dést pártolja forgalmi góc mivolta, meg az, hogy megyeszékhely és legkönnyebben megközelíthető városa Erdélynek még a második világháború közlekedési korlátozásai közepette is. Fejlődése — újabban — valóban erős. Érdekes itt megemlíteni, hogy mennyire újabb keletű csupán Dés óriási fölénye Szamosújvár felett: 1785-ben a polgárok száma Désen még csak 211, míg Számos- újváron már 479! Dés városiasságban, külsőben, és — semlegesek véleménye szerint — kulturális hőfokban is elmarad Szamosújvár mögött, azaz ebben kiegyensúlyozza a sok újabbkori hátratételt a kövekből kiáradó genius loci. Városunk mindössze csak egy megyei városi rangban álló és 33 községet összefogó járási székhely. Járás- bírósága, katonai bevonulási központja, két állami középiskolája, két román katolikus tanítóképzője van, kiemelkedő és nevezetes épüAldobolyi Nagy Miklós: örmény Szamosújvúr — magyar Ssamosújvár 97 : 'A I, . *-'n häUMP
