Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 12. szám - Lakatos István: Liszt Ferenc Erdélyben
738 Lakatos István nemcsak diadalkapúval, dalárdával és terített asztalokkal várták Lisztet (er wurde nicht nur angesungen und fest-gegessen...) hanem kivonult tiszteletére az egyenruhás polgárőrség is egészen Orczifalváig és eléje vitték a díszpolgárrá választásról szóló gyönyörű okmányt. Irónikusan jegyzi meg a tudósító, hogy elfelejtették térdenállva, párnán átadni neki a város kulcsait, bár ez még meg- bocsájtható, de teljesen érthetetlen, hogy miért akartak a nagy zongorahérosznak a fejére virágcsokrot erőszakolni ?... Az aradi hangversenyén Liszt Heilinger gyártmányú zongorán játszott. A hangszert ereklyeként őrzi az Aradi zenede.* Aradon kívül még Lúgoson is fellépett Liszt Ferenc harmadik temesvári hangversenye előtt. S közben vendége volt gróf Karácsonyi Guidónak is bánlaki birtokán. November 10-én újból Temesváron kellett időznie, erről tanúskodik egy levele, melyet ezzel a kelettel barátjának, báró Augusz Antalnak írt Szegszárdra. A levél Csillag Béla Márton váli nagybirtokos tulajdonában volt még 1938- ban. Az ő jóvoltából közölte a levelet Braun Dezső, „Bánáti Rapszódia“ című könyvének függelékében. Minthogy az említett könyv nehezen hozzáférhető, könyvárusi forgalomba nem kapható és miután Lisztnek ez a francianyelvű levele igen érdekes, teljes egészében közöljük: Temesvár, 1846. nov. 10. Kedves Augusz! Amióta elváltunk egymástól, azóta gyakran érzem, hogy Ön hiányzik nekem, mégpedig minden tekintetben. Mindenek előtt szemrehányást sze- retaék tenni magamnak, hogy nem maradtam több ideig pompás szeg- szárdi otthonában, ahol olyan kényelmes és előkelő szállást adott nekem. Hiányzott nekem Temesváron, Aradon és Lúgoson is, ahol, ha ez lehetséges, az irántam tanúsított jóság és hazafias rokonszenv tekintetében túltettek volna Szegszárdon és Székesfehérváron is. Lonovich püspök rendkívüli jósággal és kegyességgel van irántam, de Ambrózyék és Maj- láthék is vetélkedtek e tekintetben egymással. Karácsonyi Guido (kivel, hiszem, Pesten találkozott) fejedelmi pompájú fogadtatásban részesített Bániakon, de ezen túl rendelkezésemre bocsájtotta egyik állomástól a másikig ménesének legpompásabb lovait; nem is szólva a kivilágításokról és tűzijátékokról, melyekkel bámulatba ejtettek Bánlakán, Temesváron és Aradon. Olyan fantasztikusan diadalmas ez az utazásom, amilyenről művész valaha is álmodhatott, méghozzá mindez úgy történt, hogy az egészből semmit nem sejtettem előre, úgy jártam valahogy, mint a „Bourgeois Gentilhomme“, aki prózát használt, anélkül, hogy sejtelme lett volna róla. Valamennyi élő művész közül (írtam nemrég egyik bécsi barátomnak) egyedül én hivatkozhatom büszkén hazánma... Amíg a többiek a szűkmarkú közönség sekélyes vizein vesződnek, addig én egy nemzetnek nyílt tengerén gáttalanul evezek előre. Sarkcsillagom folyton azt mutatja, hogy Magyarország valamikor büszkén fog rám hivatkozni. Temesváron rendezett második hangversenyem után mintegy húsz főnyi előkelőségtől kapott arany borostyánkoszorum nagyszerűen sikerült és igazán méltóan foglal helyet az öt-hat tárgy között, melyek pályafutásom főbb állomásainak helyét jelzik. 3 Dr. Ooldzieher Albert: A százéves aradi zenede. Arad, 1934. 27.
