Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 12. szám - Guoth Kálmán: A nem-magyar népelemek helyzete középkori társadalmunkban
A nem-magyar népelemek helyzete középkori társadalmunkban 735 E különböző társadalmi berendezésekben természetesen különböző lehetőségek adódtak a népi egyéniség fennmaradására: a XI— XII. századi várszervezet jellegénél fogva sokkal kevésbbé volt alkalmas erre, mint például a rendiség kora. Tudatos nemzetiségi türelemről, asszimilációról és nem-asszimilációról azonban egyik fejlődési fokon sem beszélhetünk; mindezek mai szemléletünk jellegzetes elemei éppenúgy, mint a nemzeti „kisebbség“, a „nemzetiség“, „nemzetiségi politika“ stb. kifejezések. Ha az egykori történeti valóságban véljük felbukkan! tartalmukat, az csupán látszat: korunk horizontján való virtuális tükröződése ama változásoknak, melyek egykor a társadalmi fejlődés síkján mentek végbe. Mindezekből pedig vüágosan következik: a magyarság nem csak hogy nem nyomta el a közéje települt nem-magyar néptöredékeket, mai szóhasználattal nemzetiségeket, hanem teljes jogú részekként illesztette őket bele társadalmi szervezetébe. Az az éles ellentét tehát, mely Szekfű és Mályusz felfogása között van, és első pillanatra áthidalhatatlannak látszik, csupán látszólagos: eredményeik valójában kölcsönösen kiegészítik egymást. Az összeegyeztetés már meg is történt. Szabó István végezte el ,,A magyarság életrajza“ című szép könyvében. A felé a szemléleti mód felé, hogy a nem-magyar népelemek helyzetét mindig a magyar társadalom fejlődése határozta meg, melynek első nyomai Deémél figyelhetők meg, alapjait pedig Mályusz rakta le, Szabó tette meg az utolsó lépéseket: tények hosszú sorával bizonyítja, hogy a magyar politika a nem-magyar népelemekben nem a nemzetiségeket látta, hanem a társadalom tagjait.“ Ebből pedig egyenesen következik, hogy valóban nem volt hazánkban nemzetiségi elnyomás — amint ezt már a problémát felvető Szekfű megállapította.” GÜOTH KÁLMÁN 1* I. m 52. s köv. 1. Szabó felfogása — mint látható — nem csupán ösz- Bzegezése az eredményeknek: szemléleti síkon ö tette meg az utolsó lépéseket a kérdés tisztázására. Gyakorlati téren azonban még az ö felfogása sem teljes: a XI—xn. századot illetően nem fogadta el Mályusz megállapításait, de nem is adott választ az ugyancsak fogas, erősen meggondolkoztatő érvekre; igaz, hogy munkája, összefoglaló jellegénél fogva erre nem is volt alkalmas. Ez az áttekintés eredetileg a magyar tudományos irodalom eredményeinek német nyelven való ismertetésére aiapitott folyóirat, a Litterarla Hungarica szerkesztőjének felkérésére készült. 'Ügj’’ véltük azonban: közlése a Hitel lapjain nem érdektelen s nem fölösleges egyebek között azért sem, mert az alapvető tanulmányok Erdély visszatérése előtt láttak napvilágot s így hozzánk nem juthattak el. (A szerkesztő.)
