Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Erdély – újságíró szemmel
Szemle 707 zeini s a környező természeti világ is a kiaknázatlan nyersanyagok seregét kínálja egy minél gyorsabb és minél erősebb ütemű iparosításra. Egész Erdély kérdése ez, de lent a Székelyföldön már olyanféle nemzeti üggyé nőtt, mint Kossuth idején a nemzeti iparfejlesztés ügye. Szinte azt várja az ember, hogy egyszerre Erdély költői és írói is ihletet kapjanak ettől s szólni kezdjenek róla, mint hajdanában Vörösmarty és Petőfi. Bennünket mindenesetre a Székelyföld kapujában már olyan köszöntő fogad, amelyben a költői hang ezt a hangulatot idézi: „Folyóink, patakjaink zuhogásában, fenyveseink zúgásában hallják meg, uraim, a Székelyföld népének vágyait. Gyárakat, ipartelepeket kér ez a nép..." Még Budapesten, a tanulmánjnit programját elolvasva, kicsit csodálkoztam, hogy az Marosvásárhelytől kezdve Sepsiszentgyörgyig, az egész Székelyföldön végig egy sereg gyár meglátogatását ígérte. Vajgyár, lenfeldolgozó üzem, hordógyár, keményítőgyár, fafeldolgozó üzem __Ilyenféle gyárak meglátogatására nem kellene ezer küométert utaznom, — gondoltam magamban. Itt azonban látom, hogy egy-egy gyár ezen a tájon sokkal többet jelent egyszerű ipari vállalkozásnál s megértem az itteni embereket, ha elsősorban ezekre hívják fel figyelmünket, dicsekvő szeretettel, s nem az agyonunt székely romantikára... (Kis Üjság, 1943. október 31.) TÓTH LÁSZLÓ: ÖNKORMÁNYZATI SZELLEM ÉS TÁRSADALMI ÖNTEVÉKENYSÉG Való igaz, hogy a székelységben ősi érzés a közösség iránt való kötelesség maradéktalan teljesítése. Az a bizonyos kalákás szellem, az egj^- máson való segítés, a kölcsönös támogatás gondolata — a székelységben sohasem halványodott el. Az idegen megszállás pedig megsokszorozta az egész erdélyi magyarságban azt a tudatot, hogy szükségük van eg3onásra, hogy az egyes csak akkor tud fennmaradni és boldogulni, ha az egész közösség élete biztosítva van. Abból származik az az erős önfegyelmezettség, amely az áldozatot zokszó nélkül tudja vállalni és a kiválasztott vezetőknek szívesen engedelmeskedik... De nem mint a nyáj vagy a méhraj, hanem mint az önérzetes és céltudatos ember, aki nem parancsra, hanem a maga akaratából vállalja a kötelességet és becsületkérdést csinál abból, hogy azt híven és tökéletesen teljesítse. Csak katonás lélek, csak közösségi szellem, csak a saját fajtájának vigyázó őrzése, csak az ép erköcsi érzék, csak a természeti erőkkel való küzdelem edzettsége, — sőt még ezek együttesen sem tudták volna így és ennyire megtartani és összetartani a magyarságot, ha nem lett volna meg benne az önkormányzati szellemnek az a megtörhetetlen ereje, az emberi és a nemzeti szabadságnak az a hagyományos tudata, amely minden elnyomást visszalökött, minden idegen befolyást elutasított s amely keményen és egyenesen tudott megállni a maga magyarsága és embersége méltóságának védelmében. Az erdélyi katolikus státus, a csíki magánjavak, az egyes községek közbirtokosságai az erőszak, a jogtalanság, a csábítás és a befolyásolás annyi veszedelmével szemben azért tudtak úgy ellenállni, azért tudták átvészelni a szörnyű időket, mert az erdélyi emberben az önkormányzathoz való ragaszkodás és a szabadság szeretető sohasem engedett! Egészen természetes, hogy amit az idegen uralommal szemben is meg tudott védeni, annak tiszteletét és értékelését megkívánja az egész
