Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Erdély – újságíró szemmel
SZEMLE ERDÉLY — ÚJSÁGÍRÓ-SZEMMEL HARMINC pesti és vidéki újságiró járta be október közepén Erdélyt Kolozsvártól Sepsiszentgyörgyig. Megnézték az erdélyi városokat, a változatos erdélyi tájat és a visszatért részek gazdasági szervezeteit. Ez volt utazásuk legfőbb célja; meglátni az „aranyló vágykép“, a Tündérkertnek elképzelt Erdély küzdelmes hétköznapjait, óriási erőfeszítéseit a gazdasági felemelkedésért és meghallani a Székelyföld népének hangos kiáltását gyárak, ipartelepek, a megélhetés után. Senki sem mutogatta nekik, mégis mind a harmincnak akaratlanul az erdélyi magyarság demokratikus életformáin, önkormányzati szellemén és társadalmi öntevékenységén akadt meg a szeme. Ez csendül ki az utazás nyomán megjelent cikkek sokaságából. Hely hiányában keveset közölhetünk belőlük, de talán néhány idézetünk is híven ábrázolja, milyennek mutatkozott Erdély 1943 őszén — újságíró-szemmel nézve. VASS LÁSZLÓ: A NÉPPEL A NÉPÉRT Ha valahol, itt még klasszikus formájában, a legtisztább értelmezésében él a szövetkezeti gondolat. Talán azért is van így, mert a székely népben régtől fogva hagyományos a kalákás szellem. Nem véletlen, hogy a magyar szövetkezeti mozgalom atyja, gróf Károlyi Sándor, ötven évvel ezelőtt a Székelyföldön kezdte meg az úttörés nehéz munkáját. Itt volt legégetőbb szükség a segítségre, mert a szabadságharc után fokozott mértékben nőtt az erdélyi földvándorlás óriási nemzeti veszedelme. Károlyi a szövetkezéssel, a magyar erők gazdasági összefogásával és megsegítésével igyekezett feltartóztatni a végzetes bomlást. Már előtte is a marosvásárhelyi székely polgárok kármentesítő társaságba szövetkeztek a tűz ellen, a századfordulón aztán az uzsora és az idegen hódítás ellen fogtak össze a szépen szaporodó szövetkezeti fiókokban. A szövetkezeti gondolat ezen a vidéken tehát népmentő és nemzeterősítő intézménnyé vált s különösképen azzá lett az elnyomatás éveiben. Itt alulról indult meg a szövetkezeti szervezkedés, a népből a népért. A háromszor hét szűk esztendő sorvasztó csapásaival szemben a magyar templomokon kívül a gazdakörök és a szövetkezetek biztosították az erdélyi magyarság megtartását, szellemi és anyagi érdekeinek megvédését. Számos egyházi iskolát, papot és tanítót tartott fenn a szövetkezet s számos közművelődési ház a szövetkezetek támogatásából létesült. És volt időj mikor a szövetkezeteken keresztül alakult ki Erdély magyar népi egysége, hogy megbirkózzék a reászakadt pusztulással. (Reggeli Magyarország, 1943. október 31.)
