Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - SZI: Az erdélyiség, változatai és újabb kérdései
Ö98 Magyar Figyelő felduzza az orrát. Nem híják vala akkor az emberek egymást az úr, az úr, az asszony, az asszony, úgy hogy már majd az testvér-atyafiak is szégyenük egymást atyafiának híni, hanem az úr s az asszony, az úrfi, az kisasszony. Abban az időben, ha annál távul valóbb atyafi volt is, annál inkább ha közelebb való atyafiak voltának, úgy hítták egymást: öcsém, bátyám, sógor, koma; sőt az ki atyafi sem volt, mégis azokat is atyafinak hittak sokat; a kik atyafiak nem voltak penig: uram, kegyelmed, asszonyom, kegyelmed. Sőt olyan szeretet volt, az mind oda fel le- irám, hogy az atyafiak elmentek egymáshoz, egy-két hétig elintenek egymásnál, mégis mikor elbúcsúztak; kivált az asszonyok egymástól, úgy bucsuztanak el sírva: jaj édes néném asszony, édes öcsém asszony, megbocsásson kegyelmed, még nem is beszélgetheténk egymással. Ha valamely újságot kapott valamelyik atyafi, .azt maga meg nem ette, hanem az atyafiának küldötte. Jut eszembe mikor újság volt csak egy lúdtojás is vagy egy császár madara, tizenöt mélyföldnire elküldötte egyik az másiknak. Nem vala inter privates religionis respectus, az akár catholicus, akár kálvinista, akár unitárius és ha találtatott magyar, csak emberséges ember volt, egyaránt szerették magokot, együtt vigadtanak; sőt az házasok között is nem vala respectus religionis, ugyanis Bethlen Gergelynek catholica felesége vala, Apor István catholicus, az felesége kálvinista, Gjnilaffi László catholicus, az felesége unitária, Gyerőffi György catholicus, az felesége unitária, Thoroczkai Istvány catholicus, az felesége kálvinista, sőt mikor Bethlen Gergely meghala, az feleségivei együtt temetők el, ben az háznál kálvinista prédikátor, Csepregi, predikálla, kün az templomban P. Vizkeleti Zsigmond. Nem vala az házasok között is az religioból semmi visszavonás; ha egyik házban szent mise volt, az másikban könyörgés; nézd meg kérlek, ma az religioért is úgy nézik egymást, mint két ellenség. Az másvallásu embernek adjon Isten szent lelket, hogy jöhessen az igaz hitre; személyiben miért lehessen ellenségem, nem látom, sőt az igaz catholica anyaszentegyház azt tartja, hogy mi eatholicusok az olyanokhoz legyünk szeretettel. Apor Péter Erdély változásairól. (Erdély öröksége, VII. k. 19-21.1.) AZ ERDÉLYISÉG, VÁLTOZATAI ÉS ÜJABB KÉRDÉSEI A múltban és a jelenben legtöbbet vitatott és elvitatott kérdésünk a transzilvánizmus. Amióta Trianon után elmélete és valósága élénkebben előtérbe került, egyaránt akadtak rajongói és támadói. Rajongói vezérlő csillagul választották, ellenzői humbugnak minősítették vagy éppen konkrét politikai célokat takargató jelszóvá csökkentették. A vita a felszabadulás után sem h agyott alább, csak a nézősíkok tolódtak el. Az Erdélyhez való hűség és a nagymagyar gondolat látszólagos összeütközésekor meg egyenesen az erdélyiség, az erdélyi szellem léte vagy nemléte került szóba. Mostanában egyik napilapunk hasábjain Mikó Imre vállalkozott a kérdésnek nagyobb távlatokba ágyazására s így tisztázására. Cikkei — a sok joggal haszontalannak minősíthető vita után — azért figyelemreméltóak, mert Mikó nemcsak történeti szempontból vizsgálja a transzUvanizmust, és jelentőségét, szerepét napjainkban, de behatóan foglalkozik a magyarság és erdélyiség viszonylatával. Azonkívül vizsgálja annak szász és román változatát, s a miniszterelnökségi tárca költség- vetési vitájában elmondott beszé
