Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Csizmadia Andor: Szociális város – szociális Kolozsvár
696 Csizmadia Andor: Szociális város — szociális Kolozsvár aggott és munkaképtelen személyeknek az ellátása, akiknek nincsenek fizetésre köteles vagy képes hozzátartozóik. Városban ez azért jelent fokozott gondot, mert éppen ennek a rétegnek az ellátását, a háború folytán előállott lakás- és anyaghiány csak ideiglenesen ugyan, de jelentős mértékben akadályozza. A környező falvak népét erősen csábítja a városok szervezettebb szociális igazgatása. A szegények eltartását a város részben zárt intézetekben, aggmenházban, szeretetotthonban láthatja el. Ilyen ellátást azok kapnak, akiknek egyáltalán nincsenek ho2^zátar- tozóik. Ha pedig vannak hozzátartozók, csak az eltartásra nem képesek, vagy a szegény még nem teljesen magatehetetlen s különösebb fizikai gondozásra nem szorul, akkor megmaradhat a családjában vagy régi környezetében és a város a Magyar Norma keretében támogatja. Kolozsvárt a város korszerű aggmenházat létesített, ezenkívül éppen itt van az ország legrégibb aggmenháza: a Xm. században létesült Szent Erzsébet-aggmenház, nemkülönben a református és unitárius egyháznak, a ferenceseknek, az iparosoknak és a zsidóknak egy-egy aggmenháza. Ám az aggmenházak így is alig elégítik ki a szükségletet s a tökéletes szegénygondozás megvalósítása érdekében a háború után még szükség lesz a városi aggmenházzal kapcsolatban egy olyan telep létesítésére, ahol a még nem egészen tehetetlen aggok ellátásuk fejében közös munkával foglalkoztathatók lesznek. A családban lakó aggok gondozásában az egyházak segítik a várost s látják el a gondozást. A társadalmi szervezetek mellett a városi szociálpolitikának központi végrehajtó szervre van szüksége. íl szerv feladatát ma a népjóléti ügyosztály látja el, azonban a gondozást — szakítva a kezdeti teljes központosítással — a kerületekben, a szegények otthonaihoz közel végzi. A háború okozta nehézségek következtében ma még ezek a kerületi irodák nincsenek mindenütt összefüggésben a közigazgatás egyéb decentralizált szervezeteivel. A helyes megoldás az lenne, hogy minden kerületben egy-egy népház épüljön, amelyben helyet kap nemcsak a szociális kirendeltség, hanem a szegénységi bizonyítványokat kiállító kerületi szerv épp úgy, mint az egészségvédelem és közellátás szervei is. Szociális várost, szociális Kolozsvárt tehát csak szociális államban lehet kialakítani. Az intézmények hálózatának kiépítése, a városi szociális szerveknek a társadalom jól szervezett hasznos erőivel való tökéletes összhangja útjelzői a célnak, amely felé törekednünk kell. S ha hosszú is az út odáig, a kölcsönös jóakarat és kitartó munka biztosan célhoz vezet. CSIZMADIA ANDOR
