Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Csizmadia Andor: Szociális város – szociális Kolozsvár
Szociális város — szociális Kolozsvár 693 segítségét kell a városnak igénybe vennie. Az is szociális probléma, hogy az ipaxban az utánpótlás biztosítva legyen. E tekintetben meg kell állapítanunk, hogy melyik ipar milyen utánpótlást követel s a rendelkezésre álló tanoncanyagot úgy kell felosztani, hogy minden iparban a tanoncok hajlamaiknak megfelelően találjanak elhelyezkedést, hogy megszűnjék az a sok elsodort élet, amellyel a szociális igazgatás ma a segélytkérők közt folyton találkozik, mert tanult mestersége ellenére a munkás mint napszámos kénytelen az életét tengetni. Kolozsvárnak jelentős gyáripara van s bár a természeti adottságok nem indokolják annak nagyobbarányu kifejlesztését, a 22 éves uralom ezt a táj-jelleg ellenére igyekezett hangsúlyozni. Ennek további fejlesztése óvatosságra int s inkább a történelmi múltnak megfelelően az önálló kisipar fejlesztésére kellene súlyt helyezni. A városi szociálpolitikának e téren kétségtelenül vannak feladatai, főleg olyan vonatkozásban, hogy sokgyermekes családok fiai számára a tanoncévek elvégzését tegye lehetővé kölcsön nyújtásával, tanoncotthont létesítsen és támogasson, szorgalmas, kezdő kisiparosoknak ugyancsak kölcsön nsnijtásával biztosítsa önálló existen- ciájuk megalapozását, az önálló kisiparosok boldogulását pedig beszerzési hitelek és kölcsönök nyújtásával mozdítsa elő. Ez történhetik oly módon is, hogy kisiparosok részére olcsó áron anyagot vesz és oszt szét, nagyobb befektetést igénylő gépeket megvásárol és használatra önköltségi áron átenged és számos más vonatkozásban elősegíti az önálló existenciák boldogulását. Nem tudjuk osztani azt a törekvést, hogy a városok maguk állítsanak fel ipari üzemeket. Ezt néha csak a pillanatnyi szükség indokolhatja, de nem lehet egészséges és állandó megoldás. Ellenben olyan önálló kisiparosokat kell talpraállítani, akik a városnak s a város lakosságának minden szükségletét becsülettel, felelősséggel és tisztességes munkával ki tudják elégíteni. Foglalkoztató műhelyeknek csak olyan vonatkozásban van értelmük, hogy munkához juttathassuk azokat a csökkent munkaképességűeket, akik e hibájuk miatt a magángazdaságban nem tudnak elhelyezkedni. Ezenkívül arra is fel kell készülni, hogy a Szövetkezet a háborút követő gazdasági átállás alatt tudjon minél több munka- nélkülit foglalkoztatni. A kereskedői réteg kevéssé szorul szociális támogatásra. Bár a városnak e téren is lehetnek feladatai. Vannak kezdő kereskedők, kik nem jutnak üzlethez, vagy nincs elegendő tőkéjük. Ezeknek üzlethez juttatása, esetleg árúhitel-nyújtás, mint az részben a kolozsvári Magyar Boltban történik, a városi szociálpolitika feladatai közé tartozik. A mezőgazdasági réteg a városokban nem okoz nagyobb szociális problémát. A földdel foglalkozó ember konzervatív és megfontolt. Élete összenőtt a földdel, melyről tudja, hogy az nem csak megtenni a mindennapi kenyeret, hanem az a haza földje is. Ezek az adottságok irán3Útják életszemléletét. Igénye is kevesebb és ha dolgozik, többnyire rossz időkben is, megvan a betevő falatja. A városi földművelőrétegnek ezenkívül biztosítva van a város nagy felvevő