Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Csizmadia Andor: Az új olasz testületi állam
Csizmadia Andor a kollektiv munkaszerződéseket és gazdasági megállapodásokat, határoznak a federációk által reájuk ruházott kérdésekben, kiküldik a közjog szervekhez a helyi hivatásrendi képviselőket, gondoskodnak tagjaik jólétéről és a szükséges szakmai továbbképzésről, valamint meghatározott fegyelmi jogkört gyakorolnak. A federációk hatásköre képviseleti, politikai és fegyelmi jogok gyakorlására, szabályrendeletek alkotáséba és jóléti tevékenységre terjed ki. A federáció a hivatási csoport összes mimkaadóinak, illetve munkavállalóinak érdekét — tagságra való tekintet nélkül — hivatalból képviseli. E képviselet magábafoglalja — egyes olasz írók véleménye szerint — a kollektiv munkaszerződések és a kollektiv gazdasági megállapodások kötésének jogát is, bár ez a jog — mint Karay Kálmán találóan kifejti — inkább a federációk szabályalkotási jogkörébe tartozik. A képviseleti jogkörhöz tartozik az is, hogy a federáció a munkaügyi bíróság előtt kollektiv munkaviszályok esetén pert indíthat és ilyen egyéni viszályokba beleavatkoz- hatik. A federáció, mint törvényes képviselet, tagjaira tagsági járulékot vethet ki. Politikai joga alapján kijelöli és kinevezi a kategória képviselőit a korporációkba s a törvények által meghatározott tanácsokba és testületekbe. Szabályalkotási jogkörében az említett kollektív szerződéskötési jogon kívül maga állapítja meg ügyrendjét. Végül gyakorolja a fegyelmi jogot, előmozdítja tagjai gazdasági jólétét és ugyanazért lehetővé teszi szakmai oktatásukat, törődik nevelésükkel. A konfederáció felsőbb hatósági jellegéből következik, hogy a szindikáUs rendszer már említett feladatain kívül hatásköre elsősorban irányításra, valamint a felügyelet és ellenőrzés gyakorlására terjed ki. Tagsági járulékot nem egyesekre, hanem a tagszervezetekre vet ki. Megilleti a tagkiküldés joga azokhoz a szervekhez, melyeket a törvény előír, fegyelmi hatósága az alsóbbfokú szervek vezetőségének, biztosítja az egyesületek működésének összhangját s ezért kiegyenlíti a tagok között támadt viszályokat, s végül gyakorolja a törvények és egyéb jogszabályok által reája ruházott felügyeleti és ellenőrzési jogkört. Karay Kálmán megállapítása szerint a szindikális rendszernek „az egész dolgozó nemzetet magában foglaló jellege teszi különösképen nevezetessé a rendszer ... szervezeti összefüggéseit. Az alulról felfelé való kiépítés lehetőséget nyújt ugyanis arra, hogy a többszörös választás szűrőjén keresztül az egyes foglalkozási ágak legkiválóbb képviselői mindig magasabbrendű szervezetbe jutva, mindig nagyobb hatáskörrel felruházva, eljuthassanak a nemzeti termelés szabályozásának csúcsszervezeteibe.“ Ez a rendszer minden dolgozó számára biztosítja a felemelkedés útját. Mindenki számára lehetővé teszi, hogy tudásának megfelelő helyen szolgálja foglalkozásának s ezen keresztül a nemzeti termelésnek érdekeit. „A fel- emelkedés lehetőségét a választás biztosítja. Az üyen választás azonban korántsem hasonlítható a politikai választásoknak Olaszországban is annyira lejárt rendszeréhez.“ Ahol foglalkozási, tehát egyúttal anyagi érdekek védelméről van szó, ott az emberi természetből kifolyólag kevéssé érvényesülnek a politikai rendszer hátrányai. „A
