Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Miles Transylvanicus: A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta
668 Miles Trassylvanicus elnökére és az erdélyi Lucian Blaga-ra hivatkozzunk. Az előbbi „Romanismul“ című művében nyíltan kimondja, hogy az egyszer francia, másszor német és olasz mintákat utánzó román szellemiség még mindig nem lelte fel önmagát. Átmeneti helyzet a mai, mely eltarthat még néhány évtizedig. Tagadja a románság és az ortodoxia egyértelműségét. „Az ortodoxia — írja — nem állhat továbbra is a nacionalista szemlélet szolgálatában anélkül, hogy el ne veszítené a maga szellemiségének vallásos jellegét, a román szellemiség pedig csak azon az áron maradhat meg az ortodox alapon, ha lemond Románia politikai és gazdasági fejlődésének élőharcosi szerepéről. Egybeolvadásuk egyiktől is, a másiktól is az igazi hivatás cserben hagyását igényli". Lucian Blaga nevét a magyar közönség is jól ismeri, irodalmunk kellőképpen felfigyelt annakidején újszerű verseire és drámáira. Filozófiai iránya, amely a gondolat szabadságának a tételén n5nigszik, végzetszerűen szembe kellett, hogy forduljon az ortodoxia tételeivel. Elméletét legelőször „Religie §i spirit“ című könyvében fejtette ki, magára zúdítván egyháza heves hel5rtelenítését. A nagyszebeni ortodox lelkészképző akadémia rektora százötven oldalas tanulmányban válaszolt neki, de felvonult ellene a bukaresti „Gán- direa“ tábora is, s azóta sem szűnt meg a harc körülötte. Blaga legutóbb ,,Saeculum“ címmel filozófiai folyóiratot indított Nagyszebenben. Programcikkéből vesszük az alábbi idézetet: ,ßgy idő óta eléggé gyakran halljuk e szólamot: nem román az, ami nem ortodox. Nálam jobban senki sem értékeli a vallásos buzgóságot, bármilyen formában nyilatkozzék is meg, ám nehezen tudom megérteni, micsoda szükségszerű és kizárólagos kapcsolat létezik az ortodoxia és a románság között . . . Mert vagy egyet értünk a teológusokkal abban, hogy az ortodoxia isteni eredetű és ebben az esetben isteni, és nem román, vagy a filozófusokkal tartva, azt valljuk, hogy az ortodox doktrina, maga is igen nemes emberi mű és ebben az esetben a szent egyházatyák elméje teremtette, akik viszont görögök, sztriaiak vagy bizonytalan fajú egyiptomiak voltak. A románok tehát, hivatott papjaik áltál, az ő gondolataikat tették magukévá, vagyis származásüag görög, Szíriái vagy egytiptomi eszméket . . . Valaki ezzel az ellenvetéssel élhet: az ortodox doktrina isteni eredetű, tehát élébe kell helyezni bármiféle román gondolkozásnak, örömmel fogadnám el ezt a választ, ha nem jelentene burkolt kísérletet mindenféle alkotó jellegű filozófiai-metafizikai gondolkodás megtiltására. Mert ez a helyzet: az ortodox doktrina végleges alakot nyert és teljes. Aki pedig elfogadja, annak le kell mondania minden új metafizikai alkotásról . . . Írásaimban egész sereg bizonyítékát adtam annak, hogy teljes mértékben tisztában vagyok azzal, micsoda óriási jelentősége volt az ortodoxiának a román történelemben és van jelenleg is, ez azonban nem jelentheti azt, hogy valaha is egyet értsek azzal a bárhonnan jövő kísérlettel, mely a bölcseleti gondolkozást alantas szerepre akarja kényszeríteni s korlátok közé szorítani, vagy éppen terméketlenségre kárhoztatni magát a romám szellem építő erejét. A z ortodoxia szilárd formái áltál nagyszerű konzerváló té
