Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Miles Transylvanicus: A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta
656 Miles Trassylvanicus dolmink, a nagy mesemondónk ,angyalaira“ és .ördögeire“, jóllehet a hasonlat politikai átvitelben meglehetősen sántít, mert Jókai tudott eszményíteni román alakokat is, míg ebben az irodalomban a magyarnak csupán ördögi szerep jut. Nem egy mü akad köztük, amely misztikus légkörével, föld fölött lebegő alakjaival, fanatikus fűtöttségével és ótestamentumi hangulatával egyenesen ortodox liturgiaként hat. Milyen szétválások, a szellem micsoda szakadékail Hol állanak ettől az irodalomtól az ókirálysági (ma hallgató) franciás, németes vagy olaszos avantgárdisták! S míg itt, a „hegyeken innen“ az 1918-iki nemzedék babérjaira vágyó értelmiség szorgosan tatarozza a saját használatára kiásott mítoszt, odaát a bukaresti Akadémia sem ül tétlen. Egymásután jelenteti meg a nagyromán eszmén 5d szolgáló történeti és folklorisztikai kiadványait. Colant, az északerdélyi ortodoxok püspökét Titu- lescu utódjául tagjai közé választja, amivel egyébként érdemes tevékenységet jutalmaz: az Újszövetség fordítását és kiadását. Hagyományaihoz híven cselekszik az Akadémia, falai között az első világháború előtt és alatt is meleg otthonra lelt az erdélyi román irredenta. Ott látjuk a csatasorban a bukaresti egyetem Történeti Intézetét, amelyet Giurescu, a fiatal román történetíró vezet, valamint a lorgáról elnevezett és jelenleg Gheorghe Brátianu irányításával működő Világtörténeti Intézetet. Német-, olasz- és francianyelvű kiadványok egész sora száll vitába a kontinuitásra s általában a román múltra vonatkozó magyar felfogással. Igen buzgó e téren Ion Lupas nagyszebeni egyetemi tanár, aki előadásokat is tart Németországban és Szlovákiában. A politikával elvegyülő tudományosság régtől ismert műfaja új virágzásnak indul. Lángot vetnek ama harc hamu alatt izzó parazsai, mely közel kétszáz éve folyik a magyar és román tudományosság között, s nem mindig meddő és haszontalan módon. A román szellemi élet a múltban kétségkívül sokat nyert általa, mert mint a középkorban az elhibázott célú alkímia, a kontinuitás bizonyítékait kereső román kutatások is értékes mellékeredményekkel jártak, különösen a nyelvtudomány, a régészet és a népművészet terén. S ha a szilárdan megalapozott magyar tételt nem is ingathatták meg, tagadhatatlanul nagy lépéssel vitték előre a nemzeti önismeretet fejlesztő román tudományosságot. Legutóbb például Sextil Puscariu tíz kötetesre tervezett Román Nyelvtérképének első kötetei csaknem forradalmi hatással voltak a román szellemi életre. Széles körökben ébresztették fel a nyelv iránti érdeklődést, s ma már szélűben termékeny viták zajlanak; olyan jelenségeknek vagyunk tanúi, amilyenek annakidején a magyar nyelvújítás korszakát jellemezhették. Az ország különböző vidékein folytatott ásatások igen becses kultúrtörténeti (sajnos megszűrt) anyagot emeltek napvilágra. De fejlődött a társadalomtudomány is, amelyre a népéleti tünemények tanulmányozása volt lendítő hatással; ugyanígy a román irodalom és művészet, amely külföldi mintáktól a hazai föld sajátos témái felé fordult. Egyszóval az ilyen viták sohasem lehetnek ártalmára egy nemzetnek, ha megmaradnak a szigorúan vett tudományosság keretében. Annál lehangolóbb a mai látvány, ahogyan az erdélyi ősfoglalás