Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 11. szám - Miles Transylvanicus: A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta
A román lelkiség alakulása a bécsi döntés óta 653 volna a román közgondolkozást s talán az állam belső politikáját is. Ám csakhamar üldözendő bűnné vált az őszinte beszéd. Az ortodox szemlélet primitív nacionalizmusa a múlt extatikus bámulatát, a sebek és fogyatékosságok óvatos rejtegetését, a román élet heroikus ábrázolását tette kötelezővé. És a bírálók, a töprengők, a kutatók, a reformer lelkek vagy elhallgattak vagy beálltak a mértéktelen nemzeti becsvágy legyezgetői közé. Bizánc frazeológiája ömlött el az országon. Az erőre kapott ortodoxia képzelete kigjnil- ladt és az összeroskadt orosz ortodoxia vezető szerepének átvételéről szőtt messzemenő terveket. Egyebek közt ezen a ponton is érintkezést talált II. Károly diktatúrájával, mely cserébe az el- orzott parlamentárizmusért, a nagyhatalmi állású Románia ábrándképével ajándékozta meg a román nemzeti önérzetet. És míg II. Károly „nagyköveteket“ nevezett ki Párisba, Varsóba, Belgrádba és Ankarába, addig az ortodoxia, új izlamizmushoz hasonlóan, térítő hadjáratba kezdett, tízével emelve a templomokat nemromán vidékeken; az ország határain kívül pedig a balkáni testvér-egyházakat vette munkába, sőt érintkezést keresett az angol protestantizmussal is, melynek támogatásától sokat remélt. Ezenközben persze a missziós munka és a szociális tevékenység, amely a múlt világháború után a többi keresztény egyház mentőövét jelentette, háttérbe szorult. Az ortodoxiának különben a társadalmi segítőmunka iránt sohasem volt különösebb érzéke. Szabad terjeszkedési lehetőséget találnak eképpen a szekták, ellenük gyenge gát a csendőr és a vizsgálóbíró. A nagy tervek árnyékában repedezik, omlik és porlad a hitélet, amint a társadalmi és gazdasági bajok is üszkösödni kezdenek a kárlista parancsuralom tetszetős kuliszái mögött. Érthető hát, ha mind az ortodoxia, mind II. Károly mohón nyúl Petrache Lupu, az „istenlátó pásztor“ után, ki azt állítja, hogy megjelent neki az Ür. Az egyház az ortodoxia reneszánszát reméli az Ür állítólagos üzenetét közvetítő pásztor fellépésétől, míg a rendszer azért dédelgeti a királ3Ú kihallgatáson többször is megjelenő Petrache Luput, mert a hívő nép felé úgy tüntetheti fel a dolgot, hogy Istennek tetszetős II. Károly országlása. A fortélyosan megtámogatott államrend 1940-ben mégis összeomlik, s vele eg5úitt alároskad a fellegek közt járó nemzeti becsvágy is. Fatalizmus lesz úrrá a lelkeken; a bécsi döntésre mindössze Erdély anyagilag jobban érdekelt román értelmisége horkan fel messzehangzóbb módon. DÉLIBABOS NEMZETI KÉPZELET Logikus feltételezés szerint egy ilyen tragikus ese- mén5mek a belső vizsgálódás folyamatát kellene elindítania az illető nemzet életében. Versailles és Trianon, láthattuk, az önmarcangolás egész irodalmát termelte ki, melyben újból és újból visszatért a harcban elbukott nemzeteket kínzó kérdés: hol és hogyan követtük el a hibát? A természetes életösztön dolgozik így s a helyes diagnózis áldássá változtathatja a csapást, ha fel tudja lelni a szervezetet emésztő kórság forrását. A bécsi döntés utáni letargiából feltápászkodó román szellemi
