Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Makkai László: Román történetírás a két világháború között
638 Szemle kozású forrásai igen gyérek, de még ezeknek publikálását és feldolgozását is csak igen későn kezdték meg, az erdélyi románságra vonatkozóan pedig csaknem kizárólag a magyar szakirodalom eredményeire támaszkodnak. Máig sem ismerünk román történeti monográfiát, mely a szerző önálló levéltári kutatásai alapján foglalkoznék az erdélyi románság középkori életével. Ezt a feltűnő jelenséget csak abból az óriási különbségből érthetjük meg, mely a középkori nyugati és keleti keresztény kultúrköröket elválasztotta. A románság egész társadalmi-politikai rendjével és művelődésével az utóbbihoz tartozott, ezért marad idegen a román lelkiségtől a nyugati keresztény középkor szelleme, mely Erdély történelmét is jellemzi. Nyugat és Kelet évezredes ellentéte egyébként más vonatkozásban is tükröződik az erdélyi román történetírásban. Mióta a XVH. század végén az erdélyi románság egyrésze a római katolikus egyházzal unióra lépett, végzetes szakadás történt a nép lelkében s a XIX. századi nacionálizmus közömbösítő hatását megelőzőleg felekezeti ellentétek dúlták fel belső életét. Az unió történelmi jelentőségének megítélésében ennek megfelelően görögkeleti és görögkatolikus román történészek más és más szempontokat érvényesítettek. Az előbbiek a nemzeti egység megbontásával vádolták az unió úttörőit, az utóbbiak viszont a románságnak a nyugati kultúrához való hozzákapcsolódását és nemzeti öntudatosodását az unió következményének tulajdonították. A háborúutáni Romániá kultúrpolitikája természetszerűleg a görögkeleti szellem felülkerekedését segítette elő s az erdélyi történészek közül is azok kerültek az élre, akik a keleti ortodoxia nagy nemzetmegtartó erejét dicsőítették írásaikban. Ilyen öntudatos görögkeleti szemlélet nyilatkozik meg Lupa.^ műveiben is. Nem véletlen, hogy ő írta meg a román nemzeti egység megvalósulásának történetét is, melyben a Kárpátokon innen és túl kezdettől fogva egységes román nép összetartozási tudata egyik alappillérének éppen az ortodoxiát tartja.^s Ez a munkája egyébként iskolapéldája annak a jellegzetes törekvésnek, mely a múlt legtávolabbi ködében és legszűkszavúbb forrásaiban is annak az eszmének nyomát igyekszik fölfedezni, mely a mai románság lelkét eltölti. Ortodox szemléletű Dragomir Silviu, szintén volt kolozsvári egyetemi tanár történetírói munkássága is. Főművét épen az erdélyi román ortodoxia XVIII. századi unió-ellenes küzdelmeiről írta: adatokban gazdag, meleg tárgyszeretettel megírt, bár nem mindig teljesen tárgyilagos tanulmány.^® Az erdélyi román politikai küzdelmek hőseinek ő is több írásában állított emléket.^^ Hézagpótló, ha az illetékes szerb és bulgár történetírás álláspontjával nem is mindig egyező következtetésekre jutó kutatásokat folytatott a balkáni románság múltjára vonatkozólag is.^8 Az erdélyi román történészeknek másik kedvenc témaköre a román vajdaságok és Erdély kapcsolatai. Sajnos, ezen a téren sem tekintenek el időszerű politikai szempontok anachronisztikus érvényesítésétől: semmitmondó adatokba is beleolvassák a román egységtörekvések prekoncipiált megnyilvánulásait. Mete.? §tefan, aki egyébként «5 istoria unirii Romänilor (A románok egyesülésének története). Buc. 1937. Az egyesülés eszméje nagy szerepet játszik a román történelem fö korszakaival foglalkozó munkájában Is: Epocele principale in istoria Rom&nilor. Cluj, 1928. Istoria desrobirii religioase a Romänilor din Ardeál (Az erdélyi románok vallási felszabadításának története). I—^n. Sibiu, 1920—30. ” Avram lancu. Buc. 1924. —■ loan Buteanu. Buc. 1928. — Nicolae BSl- cescu in Ardeal (N. B. Erdélyben). Cluj, 1928. — Vn precursor al unitátii nationale: profesorul ardelean C. R. Vivu (A nemzeti egység egy elöfutárja: C. R. V. erdélyi tanár). Buc. 1929. “ VTahii din Serbia. Cluj, 1922. — Vlahii ?i Morlacii. Cluj, 1924.
