Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Pongrácz Kálmán: Az első cseh emigráció és a magyar kérdés
610 Pongrácz Kálmán ÉS LEGVÉGÜL MÉG EGY; vájjon mennyiben lehet igaz az ezeréves magyar elnyomás tétele? Szóljon mindenek előtt Masaryk: „A háború és a helyes békekötés szempontjából — írja — nagyon fontos, hogy a nemzetiségi elvet kellőképen tisztázzuk. A nemzetiségi elv Európában a tizennyolcadik század óta szerzett magának érvén}^; és pedig nemcsak politikai és szociális, hanem filozófiai téren is, az irodalomban, a művészetben és az egész életben ... A francia forradalommal egyidejűleg a csehek és szlovákok, a magyarok, jugoszlávok és általában Ausztria, Oroszország, Német- és Olaszország összes népeinek nemzeti ébredését jegyezték fel a történetírók. A nemzeti individualizáció eme folyamata oly hatalmas, hogy a szlovák, kisorosz, a provancali és más dialektusok és nyelvek, amelyeket eddig iro- dalmilag nem műveltek, önállósulásra törekszenek. A flamand, norvég, ir és más nemzeti kérdések ebből az időből származnak ... A nemzetiség új, modem elv. A középkorban Európát az egyház, a császárság és az államok szervezték. A társadalom szervezete teok- ratikus volt és nagyrészt ma is az. Az ókorban sem igen ismerték a nemzetiségi elvet . . . Csak itt-ott jutott a nemzetiség eszméje erősebb öntudatra, azonban tudatos nemzetiségi elv nem létezett. Ebből lehet magyarázni az európai térkép kaleidoszkópszerű voltát a középkorban egészen a XVill-ik századig ... A jelenlegi államok eredetileg katonai és egyházi szervezetből fejlődtek ki; mint ^Sy-^Sy dinasztia állama és egy-egy társadalmi osztály — nemesi plutokrácia — szervezete nem törődtek a nemzeti különbségekkel, ennélfogva ezek az államok kevert nemzetiségűek ... A nemzetiségi elv aránylag új és az állam elvével szemben keletkezett . . . (Ma) Európában kétszer aimyi a nemzet, mint az állam. Az etnográfusok és nyelvészek (azonban) nem egyeznek meg a külön nemzetek számának megállapításában ... A problémák még nincsenek eléggé tisztázva, ennélfogva nincs még egységes statisztikánk. Csak megközelítőleg mondhatjuk, hogy Európában hetven nép és nyelv — nem dialektus — él.“ íme, ha elméleti fejtegetésekről van szó, Masaryk igen jó történetismerőnek bizonyul. Megállapítja, hogy a nemzeti elv Közép- európában csak a francia forradalom után indult el hódító körút- játra mind a magyarok és csehek, mind szlovákok között. Sok más kis és elmaradt nép nyelve között a szlovák is ekkor kezdett öntudatosulni és irodalmi igényeket táplálni. A régi dinasztikus, rendi és teoretikus szellemű államok a nemzeti kérdést nem ismerték s ezzel magyarázható, hogy egyazon nyelvet beszélő nemzetrészek is gyakran kerültek egymással szemben. A nemzeti elv aránylag rövid múltja indokolja, hogy alapvető fogalmait a tudomány sem tudta tisztázni s így statisztikailag sem állapítható meg — írja a világháború alatt!, — hogy tulajdonképpen hány nyelv és nép él a kontinensen . . . Tehát: mivel a tizennyolcadik század végéig nem a nemzeti szempont irányította az állami életet, mindezideig nem lehetett nemzeti elnyomás sem. A nemzeti elnyomásnak min-* denkor előfeltétele a nemzeti öntudat és nemzeti eszme. Magyar- országon azonban nemcsak elvi, hanem gyakorlati nehézségekbe is
