Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 10. szám - Pongrácz Kálmán: Az első cseh emigráció és a magyar kérdés
Pongrácz Kálmán' Az első cseh emigráció és a magyar kérdés 599 osztrák tanárait bámulatba ejtette Magyarországról való részletes tájékozottságával. Mint szociológusnak, politikusnak s részben történésznek, ismernie kellett a magyar történelmet, amely a közös királyok révén is számos esetben kapcsolatba került a cseh történelemmel. Azonban propaganda szempontjai újra erősebbek voltak reálpolitikai meggondolásainál. Nemcsak Ausztriát akarta porba- dönteni, de azt a Magyarországot is, amely az elmúlt négyszáz év alatt legftöbbet harcolt a középeurópai kis népek érdekében is a germanizálás veszélye s igy a német túlsúly kialakulása ellen. Pedig maga is hangoztatja, hogy a magyarok a németek ellen vannak, de ahelyett, hogy ezeket megnyerné az új európai rend számára, Szlovákia elszakitásával vé^Kép elidegeniti őket Prágától s így útját szegi a középeurópai viszonyok pacifikálódásának és megszi- lárdiilásának . . . Rövidlátó propagandájukban a cseh emigránsok a magyar történelem meghamisítását mindjárt a magyar államalapítással kezdik: „Az elszigetelt magyar nyelvnek nem ismerése — írja Masaryk — és egy nyugat felől való beható ellenőrzés lehetetlensége folytán a magyarok fenntarthatják oligarchikus abszolutizmusukat és magyarosító imperialismusukat. Ezt az abszolutizmust a „magyar állameszme“ címén dicsőítik; ebben a pontban megegyeznek a magyarok a porosz junkerekkel, akik viszont a porosz állam eszméjét tartják nag5U'a. Már Szent István király, a magyar állam megalapítója tökéletlennek mondotta az oly államot, melyet csak egy nép alkot, a más népeket leigázó nemzetek államtudománya mindig és mindenütt ugyanaz. Poroszok, osztrákok, magyarok, törökök között benső megegyezőség van." Érdekes, hogy Masaryk, a tudós szociológus, aki számos esetben megállapítja, hogy nacionalizmusról csak közel százötven éve beszélhetünk, éles ellentétbe jut a politikus Masarykkal, aki a XX. század jelenségeit a XI. század világnézetével próbálja megmagyarázni. Szent István király tényleg megtette e kijelentést fiához. Szent Imre herceghez intézett híres intelmeiben. Azonban értelme pontosan az ellenkezője annak, amit Masaryk tudatosan neki tulajdonit. Szent István király nem idegen népeket vagy országokat akart leigázni s egy birodalomba tömöríteni, hanem éppen ellenkezőleg a magyar állam határain belül igyekezett nekik minden kedvezménjd; megadni. Ha ő a Masaryk által neki tulajdonított értelemben veszi kijelentését és gyakorolja politikáját, akkor ma bizonyára már nincs szlovák kérdés, mert fajmagyar pogány rokonai helyett az itt talált szláv népcsoportokat hányatta volna kardélre. De gyűjtsük csokorba Masaryk többi magyar ellenes megállapítását is, hogy azután egyenként szállhassunk vitába ezekkel az „átértékelt“ történelmi adatokkal: „A csehek és szlovákok — írja — önállóak voltak; államjogilag a csehek még ma is önállóak és kultúra tekintetében egyáltalán nem állnak alacsonyabban, mint a németek; a szlovákok, ami a kultúrát illeti, szintén nem állnak alacsonyabban, mint az őket leigázó magyarok. Ugyanez áll a szer
