Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Kakas István: Egyetemi ifjúságunk útja
54 Magyar Figyelő karonként létrehozott szervezet mellett négy munkaközösség létesült: a közművelődési, társadalom- tudományi, gazdaságtudományi (eredetileg csak szövetkezeti) és néprajzi, amelyeken kívül mint önkéntes munkaközösségek szerepelnek a testnevelés (Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Club), a zene és ének (Egyetemi Énekkar) és a fényképész-kör. A KMDSz. mind munkatervében, mind szervezeti felépítésében merőben újat hozott a működő magyar diákegyesületekkel szemben. Munkáját első perctől kezdve új szellemiség táplálta s így könnyű volt a találkozás az új magyar szellemiséget kereső, annak megvalósítására törekvő csonkaországbeli diákcsoportosulásokkal. Ha egy pUlantást vetünk a csonkaországi egyetemi ifjúság szervezkedésére, legfeltűnőbb az egység hiánya; a legkülönfélébb szervezési elvek, vagy érdekek tagolták ezt az ifjúságot félszáznál több egyesületbe; amelyeknek szellemi, mondjuk, vüágnézeti háttere is meglehetősen anarchikus zűrzavart mutatott. Az erdélyi ifjúság bekapcsolódása a magyar diákéletbe figyelmeztetés volt a diákegység felépítésének szükségességére és egyben példa is, amely csakhamar követőkre talált. Még az 1940/41 tanévben, megalakult a Szegedi Egyetemi Ifjúság, majd múlt év őszén a debreceniek egységszervezete és előkészületben van az utolsó vidéki egyetemi egységszervezetnek, a pécsinek életrehí- vása is. Már itt megjegyzem, hogy az egységszervezet sehol sem jelent további szervezetet a már létező bajtársi, vallásos, területi, önképző, segítő, szórakoztató egyesületek mellett vagy felett, hanem csakúgy mint Kolozsváron, kizárólagos diáktömörülést. 1942 tavaszán megalakult az egységmozgalom vezető szerve, a Magyar Ifjúság Nagybizottsága az új magyar szellemiséget akaró diákszervezetek vezetőiből és ma hozzátartozik a magyar egyetemi és főiskolai ifjúság túlnyomó többsége. Az Ifjúság Nagybizottsága még 1942 tavaszán két memorandummal fordult az illetékes kormányhatóságokhoz; az elsőben az egyetemi és főiskolai szervezetek számára a harminc éves korhatár bevezetését kéri, a második pedig az ifjúsági szervezetek új rendjének megalkotásánál figyelembe veendő általános alapelveket tartalmazza. Ez vált az egységmozgalom alapokmányává. Az elgondolás az, hogy egyetemenként és főiskolánként, illetve egyetemi és főiskolai városokként egységszervezetek alakítandók, melyeknek tagja lehet minden keresztény erkölcsi és magyar nemzeti szempontból kifogás alá nem eső, magyar származású, 26. életévét még be nem töltött, az iktatás hatálya alatt álló hallgató. Az egységszervezetek országos csúcsszervezetben, az újjászervezendő Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségébe (MEFHOSz) tömörülnek. Komoly megfontolások arra késztették az egységmozgalom tervezetének előkészítőit, hog;y az egyetemenként már működő vagy a továbbiak során megalakítandó egységszervezetek mellett kétféle, úgynevezett minőségi nevelő keret létesítését határozzák el: ez a magyarság-nevelő és a lehetőleg felekeze- tenként működő vallási nevelő szervezet, melyekben a legfelsőbb korhatár 30 év. A minőségi jelző nem jelent valami újszerű arisztokráciát, hanem azt, hogy magyarságuk és felkészültségük szempontjából bizonyos mértéket megütő egyetemi hallgatók és fiatal végzettek többlet-munkát vállanak (t. i. tanulmányaikon, illetve hivatásukon, valamint a munkaközösségi tevékenységen felül) és közösen akarnak foglalkozni a magyarság nagy kérdéseivel, mintegy szintézisbe akarják hozni a mindennapi élet magyar problémáit és ennek a szintézisnek csiszolásával kíváimak egységesen megalapozott magyar vUágnézetű nemzedéket kibocsáj- tani a társadalomba; az egyik minőségi szervezet feladata tehát a
