Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Makkai László: Román történetírás a két világháború között
Szemle 573 majd a Helmolt-féle világtörténeti kézikönyv számára vele íratták meg a román, magyar és bulgáir vonatkozásokat. Nem szükséges talán külön kiemelnünk, hogy mit jelentett politikaüag az a körülmény, hogy annak a három népnek (magyar, bulgár, török), mellyel a románságnak történelmi pőre volt, éppen egy lángoló nemzeti érzésű román tudós mutatta be múltját az európai közvélemény széles rétegei előtt. Külföldi sikerei otthoni helyzetére is visszahatottak s báír higgadtabb, kritikusabb szaktársai ezután is meglehetős szkepticizmussal kísérték pályáját, népszerűsége napról-napra nőtt; a világháború román külpolitikai tekintetben oly változatos éveiben már versenytárs nélkül irányította a román tudományos propagandát. Hajlékonyságára és ügyességére éppen ebben az időben kifejtett tevékenysége jellemző. 1913-ban, a balkáni háború válságai között írta meg a szerb-romáin kapcsolatok történetét, olyan jelentőséget tulajdonítva a szövetséges szerb népnek a bulgárok rovására a román történelemben, hogy állításainak merész egyoldalúságával a román tudományos körök éles bírálatát is kihívta.n Míg a háború előtt, a román külpolitika orientációjának megfelelően a német tudomáinnyal tartott fenn bensőséges és — mint láttuk — gyümölcsöző kapcsolatokat, 1916, a nagy pálfordulás éve után történetírói munkásságát az entente-hatalmakkal való barátság ápolásának szolgálatába állította. 1917-ben megírta és kiadta a románság és a »szövetségesek« közti viszony történetét, a nagyobb hatás kedvéért pedig még ebben s a következő évben külön-külön a kérdés angol, orosz és francia vonatkozásait. 1921-ben, a lengyel-román szövetség létrejöttének évében jelent meg a lengyel-román kapcsolatokról szóló könyve. Már a szerbekkel való összefüggésben érintettük azt a sajátos »tudományos« eljárását, hogy a politikai barátság kedvéért megszépíti a történelmi valóságot. Ennek egészen kirívó példáját láthattuk a Balkán-szövetségben a románsággal együttműködő görögök esetében: nem véletlen, hogy épen egyik athéni előadásában igyekezett átértékelni a román történettudomány hagyományos görögellenes álláspontját a XVHl. századi görög származású ú. n. fanarióta román fejedelmek — egyébként nem egészen sikerült — rehabilitálása által.i® lorga történetírói munkásságának oroszlánrésze az első világháború előtti időre esik, főleg az, ami belőle szorosan a román történelemre vonatkozik. Bár ezután is sűrűn járult hozzá kisebb-nagyobb közleményekkel, forráskiadványokkal, sőt nehány terjedelmesebb monográfiává! is a nemzeti történelem műveléséhez,!® a harmincas évek közepéig érdeklődése világtörténeti tárgyak felé irányult s hosszabb lélekzetű munkái kevés kivétellel mind francia nyelven jelentek meg. Ennek ellenére a román történettudományra gyakorolt hatása nagyobb lett, mint valaha; vezető szerepét senki el nem vitathatta. Azok, akik méltó vetélytársai lehettek volna, sorra elhaltak (Eliade 1914-ben, Giurescu 1918-ban, Bogdan 1919- ben, Xenopol 1920-ban, Onciul 1923-ban, Rosetti 1926-ban), életben!! I. Bárbulescu: Originea celor mai vechi cuvinte .?» ir^tituUi slave ale Románilor (A románok legrégebbi szláv szavainak és intézményeinek eredete). Arhiva, 1922. 1—11. Les Phanariotes en Boumanie. Le Messager d’Athénes, 1937. VII. 29— vm. 17. “ Histoire des Roumains et de leur civilisation. Paris, 1920. — Domnut Tudor din Vladimiri (Vladimiri-i Tudor Ur). Buc. 1921. — Pőlitica extemä a regélni Carol I. (I. Károly király külpolitikája). Buc. 1923. — Istoria in- dustriilor la Románt (Az ipar története a románoknál). Buc. 1927. — Anciens documents de droit roumain. I. Paris—Buc. 1930. — Istoria lui Mihai Vitea- aul. I—n. Buc. 1935. — Despre revolutia dela 18^8 ín Moldova (Az 1848-iki moldvai forradalomról). Buc. 1938. — Istoria Bucure.ftilor. Buc. 1939. stb.
