Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 9. szám - Nagy Géza: Az EME besztercei vándorgyűlése

564 Magyar Figyelő ha még tisztázatlan elvi és gyakor­lati kérdésekbe ütköztünk, úgy éreztük, hogy ezeknek legtöbbször az országos viszonylatban való tisz­tázatlanság, megoldatlanság a ma­gyarázata. A szakosztályok közös előadássorozata és az esti beszélge­tések a Besztercei Magyar Kaszinó helyiségeiben folytak, az egyik esti beszélgetést azonban a vacsorával együtt a Besztercei Iparosok Köz- művelődési Egyesületében tartot­tuk. A város magyarságának igazi állandó törzsét alkotó iparosokkal és kereskedőkkel együtt töltött este meggondolkoztatóan komoly tapasz­talatokkal gazdagította a nem besz­terceieket. Volt olyan egyetemi ta­nár, aki kijelentette, hogy a három nap sok szellemi és társadalmi ese­ménye közül ez az este lesz szá­mára a legemlékezetesebb. És ta­lán a besztercei magyarság szá­mára is lesz eredménye ennek az estének, ha sikerül közelebb hozni egymáshoz a magyar kaszinó és a magyar iparosok közösségét és munkáját. A vándorgyűlést egynapos ter­mészettudományi tanulmányi ki­rándulás zárta be. A mintegy ötven résztvevő gépkocsin és kis iparvasúton tette meg az utat végig a Besztercepatak völgyén, aztán két részre oszolva, az egyik csoport a majdnem kétezer méter magas Kis-Beszterce havas, a másik az alacsonyabb Buba-havas csúcsára kapaszkodott fel, hogy elámulva gyönyörködjék a Radnai havasoktól a Nagy-Hagymásig, Hargitáig, s a Marosvásárheljrtől n3mgatra csillogó Marosig és a szelíd dombos Mezőségig elénk táruló erdélyi tájban. Szándékosan hagytuk a végére a megnyitó díszülés és általában a rendezés méltatását. A megnyitó alkalmával a helyi üdvözléseken kívül a kultuszminiszter képvise­lője, a Magyar Tudományos Aka­démia, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem, a Székely Nem­zeti Múzeiun, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Er­délyi Magyar Gazdasági Egyesület, a Magyar Néprajzi Társaság, a debreceni Tisza István Egyetem és a Dunántúli Közművelődési Egye­sület üdvözölte az Erdélyi Mú­zeum-Egyesületet és a beszterce- naszódmegyei magyarságot. A nemzetiségek közül csak a szászok küldötték el hivatalos megbízott­jaikat a megnyitó ünnepségre és üdvözölték az egyesületet s ván­dorgyűlését. Helybeli és még hozzá nem magyar résztvevőtől hallottuk, hogy mennyire tiszteletetparancsoló volt az erdélyi, sőt az országos magyar tudományos és közművelő­dési csúcsintézmények felemelő ta­lálkozása a vándorgyűlés megnyi­tása alkalmával. A vándorgyűlése­ket régóta látogató vendégek pedig az 1934-ben Brassóban tartott vándorgyűlést emlegették, amelyen az egyesület fennállásának hetven- ötödik évfordulója alkalmával ugyanilyen nagy ünneplésben ré­szesült az Erdélyi Múzeum-Egye­sület. A tavalyi, dési vándorgyűlés szép példája volt annak, hogy egy ilyen huzamosabb ideig tartó tudo­mányos, közművelődési előadásso­rozat megrendezése nemcsak az egyesület, hanem a vendéglátó város és vidék magyarságának szellemi életét is fokozottabb és leleményes munkára sarkalja. így például a désiek a vándorgyűléssel kapcsolatban egy néprajzi, egy kép­zőművészeti és egy mezőgazdasági kiállítást, sőt egy népművelési ve­zetőképző és egy EMGE-gazdaköri vezetői tanfolyamot is rendeztek. Besztercén nem volt meg a lehető­ség kiállítások rendezésére, de a beszterceiek is tartottak tanítói

Next

/
Oldalképek
Tartalom