Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 9. szám - Tamási Áron: Kérdés és felelet
HITEL NEMZETPOUTIKAI SZEMLE 1943. SZEPTEMBER VIII. ÉVF. 9. SZÁM KÉRDÉS ÉS FELELET Lelkiismeretem szerint szóltam, amikor az Erdélyi Párt 19Jf3. szeptember 12-iki nagyválasztmányi ülésén, a hallgatóság sorai közül, az alábbi intelmet felolvastam. Egy hét mült el azóta; s ennek a hétnek minden napja arról igyekezett meggyőzni engem, hogy a magyar közélet és a magyar sajtó nem fogékony az ilyen intelmekre. Ezt mélyen sajnálatosnak tartom, de boldog volnék, ha a jövőben is egyedül csak én tartanám annak. Nálunk a politika területén sokan úgy vélekednek, hogy írónak lenni dísztelen mesterség. En is úgy vélekedem, hogy az író lehetőleg mégis maradjon távol a gyakorlati politikától. Vagyis legyen hűséges a szellem őrhelyéhez, mert nem egészséges annak a nemzetnek az élete, ahol ezek a szellemi őrhelyek gazdátlanok maradnak. Ilyenformán érthető az a régi és mai tartózkodásom, hogy még az Erdélyi Párt gyakorlati munkájában se vegyek részt. Ezt a tartózkodásomat a Párt maga is tiszta szívből helyeselte. Ilyen kölcsönös megértésnek az alapján alakult most úgy a helyzet, hogy kívülről s mint független szellemi ember kértem e mostani alkalomra a szólás lehetőségét. S a köszönet mellett, hogy ezt a lehetőséget megkaptam, mindjárt meg kell mondanom azt is, hogy egyedül a magam nevében kívánok szólani. Igen hálás lennék azonban, ha ez ünnepi gyűlés tiszteletreméltó tagjai az idők egyik szerény jelét látnák abban, hogy a független íróember, most és életében először, egy politikai gyűlésen kíván röviden beszélni; s kérem, hogy gondoljanak talán arra is, hogy a magányos író aggodalma és véleménye mögött esetleg szorongó és várakozó láthatatlan tömeg áll, mint ahogy a nemzet életében az már nem egyszer megtörtént. A tavasz folyamán szükségét éreztem annak, hogy egy nyílt üzenetben a magyar öncélúság gondolatát magyarul juttassam kifejezésre. Már megtanultuk, írtam akkor, hogy bajunkban senkire sem számíthatunk, csak a magunk erejére; s hogy jövendő sorsunk is erőnkön dől el, nem idegen hatalmak segítségén. Ezt a gondolatoti^ kétely és ingadozás nélkül, négy esztendőn keresztül csak az a magyar szellem képviselte, mely a jelszavak ben őrizte a magyar fajta nyugalmát és bölcs lelkületét.i^^q a szellemet igazolta, meghozván mostanság a biztató/í&diiiaiő't;, .,i mely szerint a magyar öncélúság már nemcsak nyílt áé^iv^talos- L v\0-v ,<:í* -
