Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Polónyi Nóra: A román propaganda hatása Nyugateurópa közvéleményére
A román propaganda hatása Nyugateurópa közvéleményére 499 tatták ezek számára.^® Minden lehető alkalmat felhasználtak arra, hogy felkeltsék és ébrentartsák; iránjrukban a külföldi nemzetek érdeklődését és barátságát. A román nemzet ünnepeit zajosan ülték meg, a francia nemzeti ünnepek és az államférfiak ünneplése alkalmával viszont sohasem mulasztották el üdvözlő táviratokat küldeni s jóindulatú támogatást kérni nemzetük és ügyük számára. Előadássorozatokat tartottak a vidéki városokban s ha úgy vélték, hogy az erdélyi románságot a magyarság részéről valami sérelem éri, kaptak az alkalmon, hogy újabb méltatlankodó cikkek tömegével áraszthatják el a nyugati sajtót. Propagandájuk eredményeképen maguk a franciák is Ligát alakítottak a román ügy érdekében, mely nemcsak az erdél3Ü kérdés napirenden tartását tűzte ki célul, hanem a román információkat megszívlelve, egyúttal azt is, hogy ennek az egész európai politika szempontjából való fontosságát is kimutassák. A franciaországi eredmények után az olasz közvélemény rokon- szenvét szerezték meg legnagyobb mértékben a román törekvések számára. Olaszországban, Franciaországhoz hasonlóképen, a román propagandának sikerült lerombolni »Magyarország liberalizmusának és szabadságérzetének hamis nimbuszát«^'^ s a román ügyet az olasz közvélemény a demokrácia s a liberális szellem küzdelmének ítélte a feudális Magyarország ellen. Garibaldi Menotti, a magyarbarát Garibaldi tábornok fia, a román felvilágosítás hatására azt mondotta Pulszky magyar képviselőnek, hogy a magyarok nem méltók Itália rokonszenvére, mert a legbarbárabb módon elnyomják az olaszok három millió testvérét.^® De Gubematis gróf is hasonlóan vélekedett a magyarságról, Imbriani szenátor pedig, a római újságokban a magyarországi románok panaszait együtt közölte az ausztriai olaszokéval, elárulva ezzel a rokonszenv igazi okát: a két nemzet azonos irredenta törekvéseit. A Ligával teljesen megegyező Dante Alighieri egyesület, valamint a római, nápolyi, turini és pármai egyetemi hallgatók szimpátia-tüntetéseket rendeztek a románok mellett s tevékenyen munkálkodtak honfitársaik között a román kérdés ismertetésén. Az egyetemi ifjúság szellemének megfelelően azután sok olasz újság is barátságos hangon írt a román törekvésekről. Az angol közvélemény megnyerése, a politikai érdekek előbb kifejtett helyzete miatt, már sokkal nagyobb nehézségekbe ütközött. Ebből a szempontból is Moroianunak vannak felbecsülhetetlen érdemei, aki a román kérdés iránt eleinte közömbösen viselkedő angol közvélemény legnagyobb részét vezetői megnyerésével a románság pártjára vonta. Felvilágosításai alapján elsőnek emelte fel hangját a románság mellett lord Edmond Fitzmaiuice, majd lord Benes is arra a megállapításra jutott, hogy a különböző országok közvéleménye mindig szívesebben adott hitelt egy saját nemzetéből való tudósításainak. „Megfelelő helyen diszkrétnek és szerénynek lenni: szeiántem ez jelent hatalmat és erőt.“ Benes 1. m. 125. 1. Päcätian 1. m. vn. kt. 512. 1. G. Morolanu i. m. 16. 1.
