Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Mikecs László: Magyar nevek
Magyar nevek 471 valamilyen külföldet, Velencét járt diószegitől kapta a nevét. Nagy- ucca, Kisucca, Újucca a falu felépüléséről, fejlődéséről tájékoztatnak. De nem fogyaszthatjuk olyan sokat a papírt. A felsorolt példák is meggyőzhetnek arról, hogy életünknek, multimknak müyen egyedülálló, értékes forrásai országunk több milliót kitevő helynevei. összekötnek bennünket az őseinkkel s azok sokszázados, munkás, harcos életével s így a magyar élet folytonosságának legkézenfekvőbb bizonyítékai. Nem is csodáljuk, ha a román megszállás eltűntette őket, így Diószegen is, s a Nagyuccát elkeresztelte — vaktában rávághatjuk — Calea Regélni Ferdinandmk, a Tóccert Strada Principesei Ileananak, s a falu közepébe a Piafa Unireit rakta. Mit szóljunk azonban ahhoz, hogy a visszatért Magyarország is Honvéd-utcát csinált a Tóccerből, Kölcsey-utcát — ne vegye nagy költőnk rossz néven — a Velencéből, Felszabadulás útját az egyikből, vitéz jákfai Gömbös Gyula útját a másikból? S a községházán négy polgárin á.tsegített buta és gőgös irodáskisasszonyok — felemelkedni ,akaró, de nem tudó parasztságunk torzszülöttei — rá- ripakodnak a »parasztokra«, büntetéssel fenyegetőzve, ha Tóccert merészelnek mondani Honvéd-utca helyett? Valljuk be, ez ugyanaz, mint a román eljárás, csak — pirosfehérzöldben. Visszaszorítva maró indulatainkat, a szomorú, a magyarság múltját pusztító tünet mögött a ferde fejlődés okát akarjuk megkeresni. Hogy mi történt, jól látható: erőszakosan beleavatkoztak a közösség egyszerű, helyfestő, helyleíró elnevezéseibe s helytől idegen, helyhez nem illő neveket raktak helyükbe. Elvetették a kipróbált elvet, hogy Sáros-uccának kell nevezni egy utcát, ha sáros. Csizmadia-céhnek egy céhet, ha csizmadiákból áll. Ügy hisszük, hogy lényegére tapintimk a dolognak, ha ennek okát részben az egyén kritikátlan becsvágyában, a ferülötte kialakult beteges, önző hajbókolásban, részben pedig valami visszájára- sült nacionalista felbuzdulásban látjuk. Az előbbi ok miatt kap egy vágóhidat építő ú. n. városatya előbb szobrot, mint mondjuk Misz- tótfalusi Kis Miklós. Ezért szorul ki egy-egy régi eredetű, történeti becsű magyar heljmév a városokból, valahányszor egy ú. n. érdemekben dús közéleti férfiú elköltözik az élők sorából s testa- mentomul meghagyja, hogy utca hirdesse nevét. Ez az oka annak, hogy pl. Ferenc Józsefről, amint hirtelen eszembejut, egyetemet, keserűvizet s hidat neveztek el, pedig az öreg' uralkodó sem az egyetemhez, sem a hídépítéshez nem értett, sem a keserűvízzel nem volt tudtommal kapcsolata. A fentemlített nacionalista felbuzdulás akarja a parasztokat jobb magyarokká tenni azáltal, hogy magyar kiválóságok neveivel (ahelyett, hogy megismertetné a mögöttük lévő embert) kiszorítja régi, örökölt, megbecsülhetetlen értékű helyneveit. Jó volna mindig, lelkiismeretesen a helynevek (s egyéb pl. intézménynevek) eredeti értelmére gondolnunk. Nem azért találták ki a régiek, hogy mi, késői utódok, rajtuk keresztül egyeseknek hízelegjünk, vagy hálálkodjunk. Hanem azért, hogy általuk a közösségünk kifejezze egy helyről való megfigyelését, vélekedését, a
