Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 8. szám - Mikecs László: Magyar nevek
458 Mikecs László asszonyt magvakkal szórták be, vagy almaevésre kényszerítették a nászéjszakán, mint állítólag a régi görögök Athénben. A felsorolt nevek tanúsága szerint a primitív mag-gondolat a magyarságban is ki volt fejlődve, változatos magvaknak tulajdonítva a gyermek születését, létét. Maga Árpád is árpából lett, neve szerint, szülei és környezete hitében.^ — Szépen tisztázódott az is, hogy a régi, primitív magj'arok sokszor állatok, leginkább ragadozó állatok nevét adták újszülötteiknek. Fentebb már érintettük az állatnevek mögött rejlő gondolatot. Ügy látszik, legjobban ki volt ez fejlődve a nomád török népeknél, melyeknek törzsei állatoktól, totemektől származtatták magukat. A totemet, mint a törzs ősatyját és védőjét tisztelték, rá nem vadásztak, húsát nem ették meg. Az egy törzsbe tartozók, legalábbis az előkelők, személynévül a közös totem nevét választották, azzal s hittel, hc^gy ezáltal a totem-ős erejében, hatalmában részesednek. A magyarság törökös rétege számtalan állatnevet hozott magával. így pl. a sólymot jelentő Ákos, Karosa, Tinán, Torontói, Zongor neveket, a sas jelentésű Kartalt, Turult, azonkívül a Bese (varjú, kánya). Bika, Kaplyon (tigris), Kurd (farkas), Gya- lán (kígyó), Thonuzoba (disznóapa) neveket, stb. Ezek közül egyesek nemcsak divatosak lettek a nem-törökös eredetű magyarok között is, hanem a szokást is elterjesztették, úgyhogy számos finnugor eredetű állatnevet is találunk régi magyarok személyneveiül, mint pl. Farkas, Ravasz (-— róka). Medve, Csóka, Madár, Rigó, Borz, Hörcsök, Nyest, Nyúlod, stb.s Az idők folyamán persze, hogy a fejlődéssel mindjobban sorvadt a primitív gondolkozásmód, mind ritkábbak lettek a fenti s hozzájuk hasonló nevek. Bár némelyikük még ma is elég gj^akori (Farkas, Ravasz, stb.), jórészt már csak elsárgult oklevelek lapjai őrzik őket s a velük elmúlt primitív kort. AHOGY AZ EMBER hite, fantáziája, esze tisztulni kezdett a praelogikus, mitikus elképzelésektől, gondolatoktól, egyszerű, reális jeleket keresett társai megjelölésére, névként. Mik lehettek ezek a jelek a régi, egyszerű felépítésű társadalomban, az egyenlősorsú, jobbára egyenlő anyagi és szellemi helyzetű emberek között? Alig mások, mint amelyek a testükről, a gazdagabb vagy valami ok folytán feltűnő egyéniségeknek a lelkűkről szembeötlöttek, képzeteket ébresztettek, vagy amelyek az egymáshoz való viszony, rokonság, függés, szeretet, gúny, gyűlölet kifejezésére szolgáltak. Elnnek megfelelően azt tapasztaljuk, hogy a 12. század végéig első írásos emlékeinkben rengeteg magyar úr és szolga neve a testéről szembetűnő tulajdonságát, jellemzőségét jelöli, mint pl. Kicsid, Nagyod, Nagy, Erős, Erősd, Gyenge, Ásszá, Sovány, Hitványd, Keményd, Legény, * * L. a fentiekről Kerényi K. cikkét: Árpád és a növényi termést jelentő magyar személynevek. MNy. XXVII, 94. 5 Az állatnevekről, mint a nomád törökök totemisztikus nevéről Gombócz Z. írt: Árpádkor! török személyneveink. MNy. X. kötet. A régi magyar állatnévből eredő személ3meveket összeszedte Pais D.: Régi személyneveink jelentéstana c. alapvető tanulmányában, MNy. XVII. 158, XVIII. 26, 93.
