Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 7. szám - Vita Sándor: Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület dési közgyűlése
442 Magyar Figyelő nyos meghatározott időre történhessék, sem pedig azt, hogy meghatározatlan időre történő elnapolás esetében az országgyűlés bizonyos idő letelte után, újabb összehívás nélkül, ülést tarthasson. Az országgyűlés legközelebbi kormányzói összehívása tekintetében tehát egyedül a költségvetés letárgya- lása és a felhatalmazás megadása bír kötelező alkotmányjogi erővel. Ha azonban politikai vagy egyéb okok indokolják, a Kormányzó az országgyűlést azelőtt is, bármikor összehívhatja. Mikó Imre AZ ERDÉLYI MAGYAR GAZDASÁGI EGYLET DÉSI KÖZGYŰLÉSE Egy folyóiratnak nem tartozik a feladatai közé, hogy napi eseményeket regisztráljon. Mégis úgy érezzük, nem mehetünk el szótlanul az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület dési közgyűlése mellett. Tudjuk, hogy a magyar élet nem lehet teljes addig, amíg nem sikerült a milliós magyar tömegek bekapcsolása a nemzeti életbe. Elsősorban a mezőgazdasági társadalmat kell a méltányosabb, jobb élet és a szellemi művelődés eszközeihez hozzásegíteni, enélkül az állam- kormányzásban való nagyobb részesedése is elképzelhetetlen. Ezért figyeljük érdeklődéssel azokat a jeleket, amelyek a paraszttársadalom érettségéről, öntudatáról és igényeiről tanúskodnak, hiszen a falunak a maga természetes erejéből, az alulról induló népi törekvések útján lehet csak újjászületnie, s a maga méltó helyét a társadalomban elfoglalnia. Akik Désen végighallgattuk az erdélyi gazdák kétnapos tanácskozásait, jóleső érzéssel láttuk, mekkora utat tett meg népünk az utolsó nehány esztendő alatt. A gazdaköri elnökök megbeszélésén megkapott az a hozzáértés és felelősségtudat, amellyel mezőgazdasági életünk és a magyar falu napirenden levő kérdéseihez hozzászóltak, a közgyűlésen pedig az az érdeklődés, fegyelem és tudásvágy, amellyel az előadásokat és beszédeket végighallgatták és megvitatták. Nem egyszer hangoztattuk, hogy a társadalmat elsősorban saját magát kell alkalmassá tenni a maga feladatainak megoldására. Az EMGE munkája azt bizonyítja, mennyire járható ez az út s menynyire nélkülözhetetlen az önkéntes társadalmi munka a magyar feladatok szolgálatában. A társadalom munkája mindig kiegészítője marad az állam munkájának, azt feleslegessé az államhatalom feladatainak semmiféle kiszélesítése nem teheti, hiszen a túlzott állami beavatkozás megöli az egyéni kezdeményezést, szükségszerűen elsorvasztja a társadalmi erőket és a bürokratizmust vonja maga után. A gazdálkodás irányítását sem oldhatja meg az állam az érdekelteknek minden erejét munkábaállító és összefogó szervezete nélkül. Az államnak csak a gazdálkodás általános irányvonalát és feltételeit kell megszabnia, de meg kell szabadítania a gazdasági életet az adminisztratív túlterheltségtől és bürokratikus ellenőrzésektől, a feladatok nagyrészét pedig a gazdasági élet önkormányzati szerveire kell bíznia. Ez természetesen élettel teli és a legalsó gyökerekig lenyúló érdek- védelmi szervezetek létét feltételezi, s ilyeneket talán sehol sem nehezebb létrehozni, mint épen a mezőgazdaságnál. AZ EMGE példája azonban azt bizonyítja, hogy ha nehéz is az organizációs szel
