Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 7. szám - R. Jónás Magda: A létfenntartási költségindex és a drágulás
A LÉTFENNTARTÁSI KÖLTSÉGINDEX ÉS A DRÁGULÁS A RENDSZERESEN KÖZZÉTETT statisztikai számsorok köziE talán a létfenntartási költségindexszámok azok, amelyek iránt ma a legnagyobb érdeklődés mutatkozik. A fogyasztók széles köre kiséri figyelemmel a vonatkozó számítások eredményét és hasonlítja össze saját létfenntartási kiadásaival. Ebből az összehasonlításból sokan azt a következtetést vonják le, hogy a drágulás nagyobb az indexszám által kimutatott mértéknél. Ez a — túlnyomórészt szubjektív adatokra támaszkodó — következtetés rendszerint erősen túlzott. A drágulás túlbecslésének nagyrészt pszichológiai okai vannak. A tapasztalat szerint ritka az olyan háztartás, ahol részletes háztartási könyveket vezetnek és ezek alapján hasonlítják össze aktuális kiadásaikat az előző hó vagy év kiadásaival. Már gyakrabban fordul elő, hogy egy család a szigorúan vett háztartási kiadásait — élelmezés, ruházkodás, fűtés és világítás — n3Úlván- tartja, ha nem is teljes részletességgel. Az élelmezési és ruházkodási cikkek árai és ezzel e cikkekre fordított kiadások az utóbbi időben valóban igen tekintélyesen emelkedtek. Ez, tekintve, hogy mindennapi kiadásokról van szó, jelentékenyen sújtja a háztartásokat. E kiadások emelkedése alapján azonban annál kevésbbé lehet a drágulásról véleményt alkotni, mert a szükségletkielégítés számos területén a kiadások lényegesen kisebb mértékben nőttek. De ha még rendszeresen vezetett háztartási könyvek alapján állapítja is meg valamely család kiadásai emelkedését, a drágulás mértékéről akkor sem kaphat helyes képet. A tényleges kiadások emelkedése ugyanis még nem azonos a drágulással. Valamely család kiadásainak változását nem csak az árak alakulása határozza meg, hanem arra befolyással van a család összetételében, a család életkörülményeiben bekövetkezett változás is. A gyermekek növekedésével a család kiadásai még változatlan árak mellett is nőnek, többet ad ki egy család, ha a családfő jövedelme emelkedik és ezáltal mód nyílik az életszínvonal javítására, de többet adhat ki egy család akkor is, ha addigi éltkörülményein akár kényszerű okok miatt változtatott. Ezek mind olyan tényezők, amelyek a kiadásokat növelik ugyan, de a megélhetés drágulása szempontjából közömbösek. A megélhetés drágulásának mértékét a fogyasztók helyesen nem is tudják nyomon követni. Nemcsak a fentebb említett okok miatt, hanem azért sem, mert nem rendelkezhetnek olyan széleskörű adatokra támaszkodó megfigyelésekkel, amelyek egy ilyen jellegű számítás elvégzéséhez szükségesek. A fogyasztók szempontjából a drágulás mértékét csak a szükségletek széles körét felölelő létfenntartási költségindexszám mérheti helyesen. Ez világossá válik, ha megismerjük a létfenntartási költségindexszámok rendeltetését és azok szerkesztési módszerét. A létfenntartási költségindexszámok — amint arra már fentebb rámu
