Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 7. szám - Salamon Sándor: A románság képe a magyar irodalomban 1875-ig
422 Salamon Sándor irodalmunkban a román nők kívánatos szépségéről keringő pletykát, mely később különösen a romantika századában olyan sűrűn visszatérő motívum lesz. Mesére járó pennájával Hunyadi János anyjává megtesz »egy jeles szép leányzót... kinél szebb nem lehetne messze földen«, hogy ezzel is ellensúlyoz2!a a humanista módra hízelgő Bonfinius hamis római geneológiáját. A keresztyénség védőbástya-szerepét feladó moldvai, vagy havasalföldi vajdák mihelyt a török árnyékában a keresztyéni magyar Erdély ellen fordulnak, a »pogányokkal praktikáié oláh« jellemképe alakul ki: Tinódi Sebestyén, Nagybánkai Mátyás, Görcsöni Ambrus, Pa^kó Kristóf és Medgyesi Pál históriás énekeiben. Ehhez az indítékkörhöz tartozik mindaz, amit énekmondóink Lupuj vajdáról tudnak: Köröspataki János szerint »hamis vérlatcr«, Sza- lárdi János szerint »farkastermészetű«, viszont mindketten ékes dicséretekkel halmozzák el a hívséges Máté vajdát s ehhez a véleményhez csatlakotík lAstius László is, aki hisz abban, hogy István és, Ráduly vajda segítségül lesz a pogánjmak ellenszegülő erdélyi bástya oltalmazásában. Ilyenformán lát vitéz törökverőt Mihályban Baranyai Becsi Czimor János is, bajtársat a török veszedelmek elhárításakor a román gyalogosokban a Nikolsburgi Névtelen, Temesvári István s a Jacobinus históriáját versben feldolgozó két ismeretlen énekszerző is, valamint Heltai Gáspár István vajdában, aki szerinte »gyors és vitézlő ember vala«. A keresztyén ügyet eláruló, majd pedig azt néha bajtársiasan vállaló román alakjához már csak a babonásság, a magántulajdon kétes tisztelete s az oláh pópa sovinizmusa hiányzott, hogy a későbbi képek gyökereit már ekkor megtalálhassuk: az előbbit elsőnek Báthori Mihály jegyzi fel, a másodikat Gyöngyösi István, Mindszenti Gábor, Rozsnyai Dávid, míg a lázító oláh »haszontalan ka- lugyer«-nek Halmágyi István a keresztapja. Több apró-cseprő megjegyzés olvasható Gyulafi Lestár, Mikó Ferenc, Borsos Tamás, Red- meczi T. János, Kemény János, Cserei Mihály, Bethlen Miklós^ Inczédi Pál, Apor Péter, Vargyasi Dániel István, Enyedi István emlékirataiban, Bethlen János és Farkas, P. Horváth Kozma, Borsos Sebestyén, Somogyi Ambrus feljegyzéseiben, Benczédi Székélif István, Jacobinus történeti munkáiban. Mikes Kelemen csernavodai, bukaresti, jászi leveleiből a párisi szalonokat látogatott udvari ember megtorpanása érződik a két vajdaság civilizációs elmaradottsága, a bojárok éppenséggel nem társalgásra művelt vadócsága előtt. Viszont Mikes hírét viszi a föld bőségének, szép moldvai lovaknak, kitűnő marháknak, nagyszerű cotnari bornak, de mit ér mindez, ha az emberek vadon az erdőkben laknak s pusztán hagyják a drága mezőket. A HÖRA-LÄZADÁSSAL (1784) újból az erdélyi románság táplálja a kedvezőtlen képalkotást. Emlékiratok, versesetek, epigrammák szólnak a megtévelyedett román jobbágyság forradalmi küen- géseiről. Kis András és Domokos Ferenc közös levelükben, Bajesdi Vitán Sándor, Götffy Borbála emlékirataikban siratják kurtott
