Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 7. szám - Téchy Olivér: Széchenyi hatása a magyar hiteljog fejlődésére
Téchy Olivér: Széchenyi hatása a magyar hiteliog fejlődésére 393 következő áltaJános tünetek jellemzik: a rendi alkotmán3mak a megváltozott életviszonyokkal szemben megnyilvánuló s fokozatosan növekvő konzervativizmusa; a kötött birtokgazdálkodáshoz való makacs ragaszkodás a feltörekvő pénzgazdálkodás igényeivel szemben; pénzügyietekben teljes érzéketlenség és zűrzavar, amely abból a paradoxonból állt elő, hogy mindaz, ami a magánjog terén nem részesült kellő figyelemben, az a közjog terén súlyos bajok elszenvedésére vezetett; és a külföldi hitelezők érvényesülésének tág útat nyitott. A Széchenyi fellépését megelőző korszakot csaknem az összes szak- mimkák sötét és igazságtalan színekkel festik. Még a kérdés egyik legalaposabb szakértője, Grünwald Béla is »Széchenyi magánhitelügyi koncepciójának szellemi és gazdasági előzményei és következményei a rendi Magyarországon. 1790—1848« (Pécs, 1927) c. művében a rendiség korszakát igaztalanul vádolja közönnyel, maradisággal és felületességgel. A maga idején a szó eredeti értelmében vett nemzet- fentartó szerepet betöltő magyar nemesség ügyének tartozunk azzal, hogy e körülmények felett tárgyilagos kritikát gyakoroljunk. A Széchenyi-előtti magyar nemesség teljesen át volt hatva országfen- tartó hivatásának tudatától. A reformoktól hosszú időn keresztül nem azért zárkózott el, mert hiányzott belőle az emelkedett honfiúi szellem, hanem kizárólag azért, mert meglepték a szokatlan változások és nem volt hozzászokva ahhoz, hogy a £.*zéchenyi-féle reformok szerint gondolkodjék. Nem tehetett tehát egyebet, mint hogy a magyar nemzetiség nemesi gondolatának védelmében körömszakadtig ragaszkodott ősi berendezéseihez. Maga Széchenyi is látta mindezt és 1850-ben, amikor súlyos tépelődései, amelyek utóbb fegyvert adtak kezébe, feltornyosultak, s önmagát vádolta amiatt, hogy a nemesi magyar berendezéseket a hitel-koncepció bomlasztó behozatalával összezúzta, — akkor éppen ezt a földhöz-ragaszkodást, nemzetvédelmet dicsérte leginkább a magyar konzervativizmusban, mint amellyel a végcél tekintetében ő is egyetértett, s csupán csak a kivitelben különbözött tőle: »Hát hol vannak — mondja egyik levelében — oly férfiak, mint Zoltán, a Kemények, Boronkay, Paizs, Kócsy, Horváth, Giczy, Géczy, Tihanyi, Lánczy, a Sárközyek, Földváryak, Kubinyi stb. családok ? ö, irgalmas Isten — és én zúztam mindezt porrá... Menynyi ész és tapintat volt pedig a magyarban. Soha bölcsebb nemzet nem volt — és igazi élete és felvirágzása csak most kezdődnék, ha én őrültségre és öngyilkolásra fel nem hevítem... Ja, Metternich hatte Recht, als er zu mir sagte: Berühren sie dies alte ehrwürdige Gebäude nicht, es ist ein heüiges Gewölb; nehmen sie einen Stein heraus, so fällt das Ganze — und ich machte über Alles Witz und Spott. Lesen sie meine Bücher jetzt, sie werden sehen wie ich Alles untergrub, dass es fallen musste. Conservatio familiarum war eine der Haupt- pimkte der Alten, — auch das machte ich lächerlich« (L, HI. 637.). A magyar hiteljoggal kapcsolatos normatív intézkedések a nemesi földbirtok konzeiwáláaára törekedtek és ennek a feladatnak teljes mértékben meg is feleltek a XVIII. század elejéig. Nálimk ugyanis a hiteljog kialakulását két tényező segítette elő és kényszerítette ki: egyik az osztrák váltó- és kereskedelmi rendtartás odiózus hatása, a másik a gazdasági és kereskedelmi viszonyok külső és belső átalakulása. Az osztrák váltó- és kereskedelmi törvény
