Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Csizmadia Andor: Az új olasz testületi állam
1943 JANUAR HITEL NEMZETPOUTIKAI SZEMLE VIII. avp. 1. SZÁM AZ ÚJ OLASZ TESTÜLETI ÁLLAM A MOST FOLYÓ HÁBORÚ Óriási erőfeszítései mutatják, hogy az a nemzet ér el több sikert, amelyik fejlettebb gazdasági szervezettel, erőteljesebb munkásvédelemmel rendelkezik. Csak a legteljesebb szervezettség, az erők tervszerű kihasználása tudja a kívánt eredményt felmutatni, mert a feladat nemcsak a harcterek egyes pontjain áttörést kierőszakolni, hanem a front mögött fenntartani a hátország haxckészségét is. Az utolsó évtizedekben nagy változások történtek a gazdasági életben. Az egyének szabad versenyét s a tőkének a kiszolgáltatott mimkással szemben gyakorolt korlátlan szabadosságát a szervezett és sok esetben irányított gazdaság, a tervszerűség, a rend és a gazdaságban működő értékes munkaerő védelme váltotta fel. A századvég egyik legnagyobb gondolkodójának, XIII. Leó pápának Rerum novarum kezdetű körlevelében leírt jóslatát nem homályosí- totta dodonai köd, érveinek igazságát nem csak utódja erősítette meg negyven esztendővel később a Quadragesima anwoban, de a gazdasági élet rendjét biztosítani akaró áUamok is ráébredtek, hogy az ipari forradalom folytán felduzzadt gazdasági életben az állam meg nem elégedhetik a XIX. század elméletíróitól reárótt „éjjeli őr“ szerepével, mert amelyik állam ezt teszi, lemarad a népek versenyében. A gazdasági harc erős, szervezett közösségek versenye, melyben az egyén értékes, természetadta tulajdonságaira igen nagy szükség van, de csak úgy és akkor, ha azokat a közösség érdekében hasznosítja. Szükség van az egyén kezdeményezéseire, de csak a közösség szolgálatában. A kapkodás és ötletszerűség kora lejárt, helyette a tervszerűség, az előrelátás, a szervezettség és a rend kora következett el az állami és gazdasági életben egyaránt. Minden állam, legyen bár államformája parancsuralmi, mint a német, tekintélyállami, mint a portugál, vagy az osztrák kísérlet, demokratikus, mint az angol, valamennyi — különösen a háború okozta gazdasági versenyben — saját életét fokozott mértékben kívánja rendezni, mert a régi gazdasági elvek mellett képtelen lenne az idők követelte erőfeszítésekre. Természetesen a parancsuralmi és tekintélyállamok gazdasági élete nagyobb rendet mutat fel; itt a gazdasági életnek már olyan szervezete volt a háború kitörésének pillanatában, mely az egész nemzetet totális háborúra készítette elő s innen van az, hogy míg ez államok gazdasági rendszere a háború óta alig változott, az angol-francia háborús gazdái-
