Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Vita Sándor: A németek Erdély gazdasági életében
378 Magyar Figyelő bukaresti székhellyel bíró vállalat létesített Brassóban gyártelepet. Szerzőnk sajnálkozik ugyan azon, hogy a helyi román kezdeményezések vállalkozási kedv, tőke és hagyományok hiányában nagyon szerények, mégis nem kis elégtétellel szögezi le, hogy Brassó nagyipara a román uralom következtében mérhetetlen fellendülésnek indult, s ez a város ma a román termelő munkának, kitartásnak és szorgalomnak valóságos példaképét nyújtja. De nemcsak Brassó esetében, hanem Erdélyre vonatkoztatva is nagy súlyt helyez annak megvilágítására, hogy az elszakítás két évtizede mekkora hatással volt a nagyipar fejlődésére. Ennek a fejlődésnek adatait alábbiakban adja: Ipartelepek Befektetett töke Alkalmazott Munkásszáma (1000 lej) energia (HP) létszám 1919 1939 1,161 1,760 1,048 26,948 182,000 333,894 81,539 154,921 Termelés értéke (1000 lej) 4,447 33,559 Természetesen ami a befektetett tőkét és a termelés értékét illeti, ezek az adatok semmit nem mondanak, hiszen más volt a pénz értéke 1919-ben, mint 1939-ben. A vállalatok száma azonban 52%-kai, a felhasznált lóerő 84%-kai, a mimkáslétszám pedig 90%-kai emelkedett húsz év alatt. Kétségtelen, hogy a román gyáripar különösen az utolsó években jelentősen fejlődött, igen nagy mértékben volt foglalkoztatva — s ennek a gyáriparnak közel fele a megszállt magyar területre jutott. Ezek az adatok azonban akkor válnak igazán értékesekké, ha összehasonlítjuk őket a magyar gyáriparnak ugyanerre a két évtizedre vonatkozó adataival. A trianoni Magyarországon az első években — s ez egészen természetes — úgyszólván stagnált a nagyipar, s az 1921-es adatok a szűkreszabott ország vergődését mutatják. A pénzügyi szanálás után azonban hatalmas fejlődésnek indult a magyar ipar, s ma az országban jóval több ipari üzem van, mint volt 1913-ban, s természetesen jóval nagyobb kapacitás, lóerőszám mellett sokkal több munkást is foglalkoztatnak. A munkabérek összege pedig az 1921-es béreknek csaknem tízszeresére emelkedett. Az alábbi összehasonlítás élénken mutatja iparunk fejlődését ugyanabban az időszakban, amelyre Jinga adatai is vonatkoznak: 1921 1939 Ipartelepek száma 2,124 4,334 Munkáslétszám 152,591 341,636 Termelés értéke (P) 979,388 3,767,605 Alkalmazott enei^ia (HP) 825,795 1,171,971 Magyarországon tehát a gyárak száma 104%-kai, a munkáslétszám 124%-kal, a lóerő 42%-kal emelkedett tizennyolc év alatt. Ha ezeket az adatokat Jinga erdélyi adataival összehasonlítjuk, természetesen egészen más megállapításokra fagimk jutni, mint ahogy ő jutott. Mert ha azt a kérdést nem is vetjük fel, milyen mértékben fejlődött Erdély iparához viszonyítva az ökirályság ipara, s mennyi hasznot húztak a fejlődésből a kisebbségek, akkor is beszédes bizonyítékát kapjuk annak, hogy a magyar ipar a vizsgált időszakban nagyobbarányú fejlődésen ment át, mint Erdély ipara, s így ez utóbbi minden látszólagos fejlődés mellett is kedvezőtlenebb körülmények közé került Romániában, mint ha Magyarországhoz tartozott volna. A trianoni Magyar- országon európai színvonalú ipar támadt két évtized alatt s ma útban vagyunk a nyugati értelemben vett iparosodás felé. Jinga ada-
