Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 6. szám - Salamon Sándor: Száznegyvenéves vers Erdély állapotáróol

Még télbe is nem ül hiába jó szívvel.

Mintsem, hogy heverjen, asszony-munkát mível, S minthogy a nagy fákból építni szereti.

Erős emelésben magát úgy megveti.

Míg erőlködésben a bélé megszakadt;

Mivel a szász (ez. az oláhok jegyzése)

Addig nem jó gazda, míg nincsen sérvése.

Az oláh kényelmesebb, ritkán szakad meg ő.

Art néki mind meleg, mind hideg levegő, ö télbe szereti ülni a pucikba És nyárba fekünni künn a jó árnyékba;

Innen van, hogy fele parlag a határa.

És szüksége vagyon mindég gabonára;

Szereti a jó bort meginni, de mivel Sok munkába kerül, szőlőt ritkán mivel.

Ilyen némely oláh (becsület a jóknak)

Ki régen teteit lakta havasoknak.

Ki félenn állott és magát félre vonta Mikor a magyar a hazáért vért onta,

S mikor a hazáért magát feláldozta,

Az oláhokat a fátum elé hozta S tovább-tovább nagyobb számra növekedtek S már az oláh, mely másként is szapora.

Ügy ellepte Erdélyt, mint a földnek pora;

De látom az oláh menyecske fenyeget.

Azért fordítsunk már mi is köpenyeget.

Adjuk meg, oláhok közt a fejérnépnek.

Hogy azt jól öltözve, ítélhetjük szépnek,

S valljuk meg a szászok fehércselédjekről.

Hogy kevés kedvesség ragyog személyekről.

Választatott hely a Tyimaftyéj kert jibe Az hová az oláh templom építtessék.

Nem volt akkor senki, akinek ne tessék:

Mit gondolnák mit nem? változik az eszek.

Nem tetszik a templom-hely, olyan hírt veszek.

Jelentem a grófnak: felel ő nagysága:

Oláhoknak mindjárt teljék kívánsága.

Ahol nékik tetszik, oda építtessék Templomjok, legszebb hely erre rendeltessék.

Ma a mozik, kávéházak és italok neveit magyarosítjuk. Akkor a lovakét kellett. Az indíték azonban ugyanaz.

Az elnevezésben a gróf szokása ez:

Hogy idegen nyelven egy lovat sem nevez.

Nincs istállójában tanácsa Rómának És parlamentuma nagy Britanniának,

Minőién ló magyarul igaz nevét kapta:

Ügymint Csinos, Szárcsa, Gyémánt, Szennyes, Lapta,