Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 6. szám - Martonyi János: Új magyar közigazgatás felé
HITEL NEMZETPOUTIKAI SZEMLE 1943. JÜNIUS Vin. fiVF. 6. SZÁM ÚJ MAGYAR KÖZIGAZGATÁS FELÉ Az EGYÉN ÉS A KÖZÖSSÉG viszonya, a történelem csodálatos dialektikája szerint, örökösen változik. Üjra és újra felhangzik az egyoldalú vitakérdés: mel5dk a magasabb érték, mel5dk jelent a másikhoz képest csupán eszközt? Az óvatosabb és bölcsebb fogalmazás viszont csak így állítja fel a problémát: hogyan lehet és kell e tényezők között a hatásköröket legjobban elhatárolni és az összhangot biztosítani? De ne töprengjünk sokat a formulázás módján; szögezzünk le inkább két tényt, amelyek igazsága felett — úgy hisszük — nem lehet vita. Az egyik az, hogy az egyes ember és az összesség ^ymáshoz való kapcsolatának alakulása a történeti események egyik döntő eleme és rugója. A másik, kétségbe nem vonható körülmény, hogy a világi közösségek közül az újkor kezdete óta az állam az, amelyik a leghatalmasabb és az egyén életére a legtöbb befolyást gyakorolja. A közösségi gondolat előtérbe nyomulása tehát a gyakorlatban mindig az állami beavatkozás növekedésével egyértelmű. Az állam cselekvéséről természetesen nem kell azt képzelnünk, hogy az feltétlenül az egyéni kezdeményezés és szabadság elnyomására irányul. Inkább az az állandóan hirdetett és többé-kevésbbé meg is valósított célja, hogy az emberek minél szélesebb rétegeinek boldogulását mozdítsa elő. Fegyelmezettséget és esetleg áldozathozatalt kíván tőlük a közösség érdekében, letöri az individualizmusnak az összességre káros túlzásait, de mindezt azért teszi, mert így látja legjobban szolgálhatónak az egyének érdekeit is. Napjainkban az emberek sorsa mindenesetre egyre jobban függ az államtól. Az egyének felé az államot leginkább közigazgatása testesíti meg, amelyre az állam a maga célkitűzéseinek rendszeres munkával való, gyakorlati megvalósítását bízza. Teljesen érthető tehát, hogy nemcsak a szaktudomány embereinek sorában, hanem a nagyközönség széles rétegeiben is egyre növekszik az érdeklődés a közigazgatás jó megszervezése, működésének tökéletesítése és a mutatkozó bajok kiküszöbölése iránt. A vezetés gondját viselők között terjed a felismerés, hogy hivatása magaslatán áüó közigazgatás nélkül eredményesen kormányozni nem lehet és hogy a korunk államférfiával szemben támasztott követelmények közt előkelő helyet foglal el a közigazgatás beható ismerete. A közvéleménynek, amelyet a hivatalokban eljáró ügyes-bajos emberek tapasztalatai alakítanak, ugyancsak messzemenő igényei vannak a közigazgatással szemben; ma már nem csak azt várja el tőle, hogy sza- bál5d ne sértsen és az egyének jogait tiszteletben tartsa, hanem azt
