Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben
* . r^rrp. A magyarság a középkori Erdélyben tv ; f!' .'V'Vfe • 287 gazdagabb vállalkozók pénzért megváisárolták a magyar falvakat s mert nagy és gyorsan szerzett tőkék kerestek elhelyezést, a felvásárlás gyors ütemben folyt. Radnai Brendulinus fia Hench comes, aki Buda várnagya is volt, Kentelke falut 1279-ben vette meg Lőrinc Szörényi bántól 150 ezüst márkáért, a század végén fiának a kezén már a következő falvak voltak: Szeret (falva), Sófalva (vüla salis). Magyaros, Kelemenes, Kentelke, Weizhom-Szés2arma, Mitteldorf (Középfalu).5" Vagy pl. a XIV. század közepén Lekencét Hermann besztercei polgár 16 ezüst márkáért szerezte meg.*® A polgárok kezére jutott falvak a várossal is kapcsolatba jutnak. Eleinte laza ez, meg is szűnik, ha az új tulajdonos megválik birtokától, ha azonban polgár veszi meg tőle, akkor szorosabbá lesz. A földesúrrá lett tőkés ugyanis iparkodik a föld, a birtok értékét növelni. Telepeseket hoz tehát, még pedig onnan, ahol ősei is éltek, rokonai pedig most is élnek: német földről. Mint gazdag vállalkozónak, a telepítéssel járó kiadások nem okoznak gondot. A város szervezetének átalakulása még jobban hozzácsatolja a német lakosságúvá lett falvakat Besztercéhez. Amikor a patri- ciusokat félre szorítják a feltörő tömegek és a céhekbe tömörült iparosok veszik át a vezetést, akkor az új uralom a falvakat a közösség, a communitas, a város felügyelete alá helyezi. Most már nem ismétlődhet meg Kentelke esete, amelyet egy nagybirtokos főúr visszavásárolt.*® Sőt Szentandrásé sem, amelynek birtoklá-sa egy szász családot szakított el Besztercétől. EM az igen régi falut még a XII. század vége felé adományozta el m. Béla a gróf Wass- család ősének. 1228-ban azonban a besztercei Welkin comes 30 ezüst márkáért megvásárolta. Az új birtokos család férfitagjai nemesek módjára kezdtek élni, leányai pedig magyar nemesekhez mentek nőül, úgyhogy 1394-ben Szentandráson, valamint Erese falun és a besztercei házon magyar nemesek osztoztak, mint Welkin nőági leszármazottjai. Névszerint a Somkereki, Világosberki, Mihál 3^alvi, Esküllői ördög. Szentegyedi családok tagjai. Welkin fiúutódai pedig ekkor már Kajla faluról nevezték magukat.*’ A patríciusok uralmának letüntével, különállásuk megszűntével a polgári birtokokat a város a maga joghatósága alá tartozónak tekinti s belőlük egész kerületet, districtust szervez. Segítségére van ebben egy váratlan körülmény, amely nem belső életéből adódott. 1453-ban V. László Hunyadi Jánost abban a példátlan kitüntetésben részesítette, hogy örökös gróffá tette s fejedelemségszerű territórium gyanánt megajándékozta Besztercével és vidékével. Az adomány pillanatn 5dlag nagy csapást jelentett a városra. Hunyadi ugyanis várat épített, a város élére várnagyokat helyezett, akik a perek intézésébe beleszólták, a kihalással gazdátlanná lett házakat uruknak lefoglalták. Szilágyi Mihály ellen, akit Mátyás tett ” Ua. I. k. 136., 204. 1. “ Ua. n. k. 128. 1. Kádár: Szolnok-Doboka megye monographiája. IV. k. 303. s köv. 1. •0 ICádár 1. m. VI. k. 31. 1., Barabás S.: A Teleki-család oklevéltáre. (Bp., 1895.). I. k. 243. s köv. 1. •'É'!
