Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Bakk Péter: Népoktatásunk mai kérdései
26 Bákk Péter életet csak a nevelés önthet belé. Vájjon a nevelés eleget tehet-e a reá váró feladatnak? Különösebb vizsgálódás nélkül megállapíthatjuk, hogy a nevelés terén a Párizs-kömyéki békék óta súlyos válság tapasztalható s hogy e válság az új háborúval fokozódott. De tudnunk kell azt is, hogy a mai állapot a népek olyan lelki válságára vezethet, amel5Úk felborítja a politikusok, diplomaták és hadvezérek minden szép és helyes tervét, elgondolását. E tény megfontolása alapján — és a nevelést a nemzetvédelem döntőfontosságú kérdésének tekintve — szándékszom .a nemzet elsőfokú nevelésügyével foglalkozni, hogy úgy mondjam, társadalmi szempontból vizsgálva a kérdést. Közoktatásügyünk alsó- középső- és felsőfokú oktatást különböztet meg és mindhárom fokon általánosan nevelő és szakirányú iskolákat. Az alsó fokot fennebb tudatosan cseréltem föl az első fokkal, mert úgy érzem, hogy a népiskolával szemben kialakult közvéleményt nagyban az az »alsófokú« jelző szülte. Az átlagember számára az alsó fok jelenti a kevésbbé fontosat, a lekicsinyeltet. Tekintsük elsőfokú iskolának a népiskolát, nemcsak azért, mert ott kezdődik a rendszeres oktatás és nevelés, hanem főleg azért, mert egy nemzet életében ennek az iskolának a munkája a legfontosabb, ezen épül fel a nemzet élete — szándékosan nem használom a »műveltsége« kifejezést, mert sokan hajlandók azt csak a szellemi életre kc'rlátczni — és végül azért, mert a magyar gyermekek 90®/o-a ebben az iskolában szerzi egész életére legmagasabb képesítését. A népiskola nagy jelentőségét mindenki hangoztatja és sokat vár tőle. De tegyük fel a kérdést és őszintén válaszoljunk rá: a nem hivatásos nevelők mennyiben vannak ennek az iskolatípusnak a segítségére? Kielégítő választ akkor kapunk e kérdésre, ha sorra vizsgáljuk a tanító, a tanítóképzés és a népiskola kérdéseit. I. A CSALÁD RÁBÍZZA A TANÍTÓRA LEGDRÁGÁBB KINCSÉT, a gyermekét, a nemzet a jövőjét. A napi sajtó az ő magasztos hivatásáról zeng, a képviselőházban gyönyörű beszédekben magasztalják. A szülő azt várja tőle, hogy gyermekét minél rövidebb idő alatt sok mindenre tanítsa meg; a falú elvárja, hogy irányítson szövetkezetét, hogy legyen levente-parancsnok, tűvoltó-parancsnok, kántor, vezessen dalárdát, osztatlan hat, illetve nyolcosztál5m iskolában oktasson 100—170 gyermeket és esténkint a felnőtteket; a tanügyi hatóságok ellenőrzik, hogy eleget tesz-e a tanterv utasításainak és a nem ritkán érkező adminisztrációs rendelkezéseknek. Naponta átlag 12—15 órát van lefoglalva s azonkívül készül a tanításaira. Nem ritka helyen a jegyző rábízza az élelmiszerjegyek kezelését éa más irodai munkát is. Ahol orvos nincsen — hány községben van ma orvos? — a tanítóhoz fordulnak egészségügyi tanácsért. A tan- felügyelőtől felfelé mindenik iskolai hatóság tisztában van a tanító sokirányú elfoglaltságával és tudják, hogy milyen sokoldalú fel
