Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben
A magyarság a középkori Erdélyben 277 ház tagjainak emlékét.^^ Ha valóban Gyula fiai, Bolya és Bonyha a két község névadói, akkor a XI. század közepi összefüggő magyar néptalajnak a határvonalát is jelzik. Ez a vonal annyira keletre van — északon már a Székelyfölddel érintkezik — hogy egészen tarthatatlannak bizonyul a régibb magyar történetírásnak az a feltevése, mintha a magyarság oly lassan haladt volna a Kárpátok felé, hogy a Xin. század elejére ért volna el a Barcaságba. De egyszersmind az a másik feltevés is, mintha a szászság teljesen lakatlan területen, desertumon szállott volna meg a XII. század közepén. Éppen szász kutatók hívták fel a figyelmet, hogy a Déli Kárpátok tövében őseik betelepülése előtt a királyi váraknak egész sora épült fel az átjárók ellenőrzésére és védelmére. Az erődítmények közül annak a fekvése a legjellegzetesebb, amely Szászsebestől délre, a Sebes folyó mellett, a mai Szászcsór falu határában feküdt. Területe nem tartozott a szász közigazgatási szervezetbe — Fehér megyének volt a része — úgy, hogy a sebesi szék patkóalakban fogta körül. Mivel utólag semmiesetre sem szakadhatott ki a szászság testéből, fel kell tennünk, hogy a vár már a XH. század közepe előtt állott s lakossága, valamint megállapodott birtokviszonyai akadályozták meg az új telepeseket, hogy birtokukba vegy'ék. Az erősség a stratégiaüag legalkalmasabb ponton emelkedett: a folyó itt lép ki a hegyek közül a széles völgybe, — észak felé egész G5mlafehérvárig ellátni — s a Havasalföldről átvezető útvonalat a legeredményesebben innen lehet elzámi.^s Hasonló rendeltetésű erősség volt tőle n3mgatra, Hunyad megyében a sebeseli, keletre pedig, a Vöröstoronyi-szoros vidékének ellenőrzésére, a teliskai, orláti, re- sinári, götzenbergi, messzebb pedig már a Barcaság közelében, a Küküllő völgyéből az Ölthöz vezető út ellenőrzésére, a kőhalmi, később szász széknek (Reps) a központja. Mindezek a várak nemcsak összefüggő erődvonal láncszemei gyanánt illeszkednek egymáshoz, hanem felépítésükben is egységesek: ovális alakúak és meglepően nagy (100—200 m) átmérőjüek. »Egységes terv szerint, erős központi hatalom vetette meg alapjukat.«^» Rajtuk kívül azonban más tagjai is voltak a védelmi rendszernek: az Olt mellett Földvár és Halmágy, amelyet castrum Almage néven 1211-ben említeMég egy további érvvel Is valószínűsíthetjük feltevésünket: Anonsrmus Bolya nevét Bua alakban Is írja, Bonyha közelében, a Klsküküllö mentén pedig volt a középkorban egy Bényebua nevű falu (Csánkl 1. m. 869. 1.). Mível tehát ennek az összetett névnek második tagja Bényébe beolvadt, eltűnt Bolya falut jelez, az egymásnak szinte a szomszédságában feltűnő Bonyha és Bolya falvak keletkezése még több joggal hozható kapcsolatba a két testvér birtoklásával. 28 Th. B. Streitfeld: Die Sastschorer Burg. Siebenbürgiscne Vierteljahrschrift. 1939. 136. s köv. 1. Az itteni földvárra már előbb felhívta a flg^yelmet, azonban tévesnek bizonyult magyarázatokkal kísérve, Halaváts Gy: Kelnek vára. Hadtörténelmi Közlemények. 1912. 48. s köv. 1. 2» K. Horedt: Zur slebenbürgischen Burgenforschímg. Südostforschungen 1941. 576. s köv. 1. Találó megállapítása szerint: »Die Annahme ist nicht zu gewagt, dass ihnen eine einheitliche Planimg zug^runde liegt und der Anstoss für ihre Erbauung von einer übergeordneten Zentralmacht ausging« (602. 1.).
