Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Csekey István: Alkotmány és alkotmányfejlesztés
Alkotmány és alkotmány fejlesztés 261 látszik, de ősi intézményeit a külföldi eszmék hatása alatt sohasem áldozta fel. így volt 1920-ban is, amikor más államok valósággal az alkotmányozás lázában éltek, Magyarországon az ősi alkotmányhoz való visszatérés volt a kibontakozás útja. Bár a magyar alkotmány nincs alkotmánylevélbe foglalva, mégis egységes rendszer, amely ezer év óta állandóan integi’álódik. Ereje is épen abban van, hogy nem mesterségesen keletkezett, hanem a nemzeti kultúra legnagyszerűbb és legkifejezőbb alkotása. Hű tükre a nemzet egyéniségének, lelki világának. A magyar alkotmány történelmén vezérfonalként vonul végig a jogfoiytonosság elvei ami azt jelenti, hogy alkotmányunk módosítása — igen csekély kivételt mellőzve — nem forradalmi úton, hanem békés fejlődésben ment végbe az érvényes jogszabályok keretei között. Az igazi alkotmány lassan és szervesen fejlődik ki a nemzet közösségi életéből. Az alkotmánynak élő alkotmánynak kell lennie. Ilyen constitutio viva a magyar alkotmány, amely foglalata mindazoknak a törvényeknek és szokásoknak, amelyek valósággal átmentek a nemzet vérébe és gondolkodásába. Míg a kartális alkotmányok mintaképek szerint keletkeztek, így például a XIX. századbeliek belga mintára, az első világháború utániak az 1919-i weimari német birodalmi alkotmány mására: addig a mi alkotmányunk nemcsak a magyar állam alkotmánya, hanem mind keletkezésében mindi szellemében és jellegében egj'^aránt egészen magyar alkotmány. A történelmi alkotmány iránt sokkal nagyobb a nemzet tisztélete, mint olyan alkotmány iránt, amely valamely politikai irányzat alkalmi műve. Ahol alaptörvényekbe merevített alkotmány van, ott új irányzatok az egész alkotmányt félretétethetik. Ott az alkotmány csak puszta formaság, amely — ha kell — jogi úton, ha azonban így nem lehetséges, forradalmi úton vagy államcsínnyel félretolható. Míg a forradalom alulról, vag5Ús a népből eredően változtatja meg erőszakosan az alkotmányt, addig az államcsínyt nem az alkotmányban meghatározott szervek együttműködése, hanem közülük csak egy hajtja végre. így lehet ez az államfő, vagy egyedül az országgyűlés, vagy a kormány, esetleg egy győztes hadvezér, vagy egy diktátor. Igen jellemző példa a román alkotmány három legutóbbi megváltoztatása. Az 1923-i román alkotmány 129. §-ában megszabta, hogy az alkotmány csak úgy változtatható meg, ha az országgyűlés tagjainak kétharmada az ülésen jelen van, és kétharmaduk a változtatásra szavaz. Az 1938-i alkotmány azonban államcsínnyel olymódon jött létre, hogy királyi dekrétum léptette életbe, és saját maga szabta meg az utólagos népszavazást megerősítésül. Elz a n. Károly-féle alkotmány 97. §-ában ismét úgy rendelkezett, hogy a változtatásra előterjesztett szöveget mindkét kamarának külön-külön legalább kétharmad arányban kell megszavaznia. Ezt azonban újból nem tartották meg, mert az 1940 szeptember 6-i királyi dekrétum semmisnek jelentette ki az 1938-i atkotmájiynak azokat a rendelkezéseit, amelyek az 1923-i alkotmánnyal ellentétben voltak. 3^
