Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 4. szám - Albrecht Dezső: Teleki Pál öröksége

Magyar Figyelő 235 lakosság bevándorlása. A még török uralom alatti területekről menekülő szerbeket és románokat tárt karok­kal várta és telepítette le a bécsi kormány. A peremvidékekről leköl­töző magyarok helyét a nemzetisé­gek foglalták el. Az országnak lakossága, mely Mátyás idejében még 80%-ban magyar, 1787-ben 61%-ában idegen nyelvű. Az országnak ezt a néprajzi bal- kánizációját nyomon követte a poli­tikai balkánizáció is, mihelyt a nemzetiségi elv a XIX. században előtérbe kerül és mihelyt a török a Balkánról kivonul és az általa addig leigázott népek önálló álla­mot alkotnak. Megszületik az irre­denta és a nemzetiségek elszaka­dási törekvése, melyre a lehetősé­get a világháború adta meg s az erőt hozzá az entente fegyveres hatalma. Tgy vezetett a török hó­doltság által teremtett helyzet Ma­gyarország feldarabolásához. A magyar faj életrevalóságát bizonyítja, hogy meg tudott bir­kózni a trianoni nehézségekkel is, melyeket a kisantant ellenséges gyűrűje rendkívülire fokozott. Az ország fokozatosan emelkedik ki a mélységből, gazdaságilag megerő­södik, de területi revízióra csak akkor nyílik lehetőség, amikor Né­metország és Olaszország kézbe­vették a jövő Európájának for­málását. A belvederei döntésekkel lezárult a mohácsi vésszel kezdődött kor­szak és visszelnyertük a török hó­doltság előtti szerepünket a Duna medencéjében, fogyatkozott viszony­lagos hatalommal, földrajzi helyze­tünknél fogva nagy lehetőségekkel és történelmünknél fogva — ha azt nem tagadjuk meg — magasztos hivatással. Üjból nagymagyaror­szági feladatok előtt állunk, törté­nelemépítés minden lépésünk. Erre kell nevelni a nemzetet, össze kell fogni a magyarságot, nemzeti fe­gyelemre kell szoktatni, a pusztító bizalmatlanságot meg kell szün­tetni és hitet kell önteni a magyar­ságba, hogy hozzákezdhessen nagy feladatainak megoldásához. Nevelni kell a társadalmat és nevelni kell az ifjúságot. Az iskolákba nemze­tibb és keresztényibb formákat kell bevinni s az iskola mellé oda kell állítani a levente intézményt és a cserkészetet, melyek hozzá­járulnak annak az új életformának kialakításához, melynek pillérei a nemzeti fegyelem és a közösségi élet. Nekünk is hozzá kell járulni ahoz, hogy az európai emberiség megtalálja az új életformához ve­zető útat, megteremtse belső béké­jét, belső megnyugvását az egyed- ben és az egyedek között. Nevelni kell a társadalmat is, mert a mi társadalmunk individuálista társa­dalom és nem tud megfelelni a kollektív társadalom célkitűzései­nek. A legnagyobb baj az, hogy a XIX. század szétporladt társadal­mának embereivel akarunk XX. századközép! feladatokat megoldani. A mi társadalmunk ma elnevelt. Ezért szeszélyes, ezért hisztérikus, ezért nem ismer tekintélyt, ezért nem követ jó példát. Komor és kínzó kétségek gyöt­rik, hogy a nemzet meg tud-e felelni a ránehezedő történelmi feladatok­nak. A nemzet belső ereje ennek az erőnek gyarapodása, vagy seny- vedése az egyetlen, amely őt iga­zán érdekelte. Ezt az erőt akarta felfokozni, a nemzet önmagában való bizalmát megnövelni. A ma­gyarságra váró feladatok mindig nagyobbak, mint a nemzet anyagi ereje. Mindig lélekkel kellett pótolni azt, ami a számból hiányzott. Ezért nemzetnevelő minden nagy magyar államférfi s ebben rokon igazán Teleki Pál legnagyobbjainkkal. Büszke és töretlen magyar volt. Ismerte a magyarságban rejlő ér­tékeket és bízott a nemzet ősi ere­jében, erős akaratában, szabadság- szeretetében, kemény elszántságá­ban. Épp ezért hirdette, hogy egy nemzetnek, mely ezeresztendős tör­ténelme alatt annyi viszontagságot megért, nincs oka hisztériásán fi­gyelni a napi eseményeket s azt gondolni, hogy ezek az ő sorsát

Next

/
Oldalképek
Tartalom