Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Bisztray Károly az erdélyi unió előzményeiről
MAGYAR FIGYEL Ö BISZTRAY KÁROLY AZ ERDÉLYI UNIÓ ELŐZMÉNYEIRŐL 1848 február hó vége felé családi ügyben Marosvásárhelyre kellett mennem. Még ottlétem alatt megkezdődtek a rendkívüli kivilágítások, összecsoportosulások, népgyűlések, cilinder- és ablakbeverések, utcai szónoklatok, konzervatív elvű urak kigúnyolása és pecsovics-címmel illetése. Ez mind csak előjele volt annak, hogy majd nagyobb dolgok fognak következni. A mozgalom azon hírekre vette kezdetét, hogy magyar felelős minisztérium neveztetett ki, s az országgyűlés Pozsonyból Pestre költözött. Siettem vissza Kolozsvárra. Midőn másnap hivatalomba, a guber- niumba akarok menni, látom, hogy az egész Torda- és Feirkas-utca annyira zsúfolva van néppel, hogy alig lehetett előbbre jutni. A fiatalabb guber- nialisták is ott szorongtak, úgyszintén a főiskolák tanulói; nagyrészük nemzeti kokárdával a kalapjukon. Amint tovább haladok, a Convictus épülete előtt Dobokay Ferenc barátomat látom állani. Rögtön hozzásiettem. Csakhamar egy különböző néposztályokból falanxként szorosan összetartó tömeg magának kíméletlenül utat törve, a gubemium épülete előtt állástfoglal s annak vezetője, egy fiatal ügyvéd a nép kívánatait kezdi felolvasni; de a tömeg lármájában az olvasó szava érthetetlenül hangzott el. Közben a gubernátor dolgozószobájának Farkas-utca felé néző ablaka fölnyílik, s a nagy moraj erre kissé csillapulni kezd; ekkor ki lehetett venni az ügyvéd szavaiból, hogy a nép szabad sajtót, a cenzúra eltörlését, felelős minisztériumot, a jobbágyság megszüntetését, magyar hadsereget, általános teherviselést és Uniót az anyaországgal követel. És mindezt azonnal. Nagy lárma és helyeslés. Midőn a zaj kissé csendesedett, a gubernátor szava hangzott, ki a népet csöndességre intette, biztosítván arról, hogy előbb nyilvánított kívánságait őfelségéhez fel fogja terjeszteni. Egyúttal kérte, hogy Őfelsége határozatát várják csöndesen be. Erre a lárma újból megkezdődött. A nagy zajból csak egyes kiabálásokat lehetett kivenni. »Unió kell Magyarországgal!« »Gubernátorra nincs többé szükség!« A gubernátor ezt hallván, kikiáltott az ablakon, hogy ő — bármi történjék — szilárdul helyén marad mindaddig, míg őfelsége legmagasabb bizalma megtartja. Erre még nagyobb zaj keletkezett. A nemzetiszínű kokárdákkal feldíszített főiskolai tanulók a Szabadságot, Egyenlőséget, Testvériséget éltették. A gubernátor becsapta az ablakot. A kiabálók között leginkább néhány ügyvéd s a hóstátiak tüntették ki magukat. Ezalatt Pesten Petőfi már megírta »Talpra magyar« riadóját és Kossuth is visszaérkezett Bécsből. V. Ferdinánd király — a fenyegető nagyobb válságnak elejét veendő — mindent megadott, amit a magyarok kértek. Az első felelős magyar minisztérium le is jött Pestre. Egyidejűleg mindenütt kezdettek nemzeti őrséget szervezni, melyből aztán a honvéd hadsereg fejlődött ki. Május hó 30-án egybehivatott a minden oldalról sürgetett ad hoc országgyűlés, melynek két főfeladata volt: az Unió az anyahonnal és a jobbágyság eltörlése. .Ki is mondotta mind a kettőt és azutän feloszlott. Bisztray Károly önéletírásából. (Erdély öröksége, X. k. 163—165.)
