Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Makkai Sándor: A magyar otthon
A magyar otthon 203 mindkét nembeli ifjúság^mk, a szabadság és szépség igénylésének jelszavai alatt idegen és nemzetközi sablonokat utánoz a legszolgaibb öntudatlansággal s ezekre építi fel sokszor elrémítően felelőtlen és jövőgyilkos életgyakorlatát. A magyar lélek természettől fogva zárkózott, szemérmes, józan és igazságra törekvő. Ezekből a tulajdonságokból valami egészen más életforma következnék, t. i. éppen a családias és otthonos életforma s nem az az utcai, strandi és sporttelepi, melyet a mi ifjúságunk követel és kedvel. De megvan a másik véglet is: az erőszakolt és ízléstelen magyarkodás a külsőségekben. Nem egyéb ez, mint lelketlen és felületes iparkodóknak az üres belsőre mázolt képmutatása. Nehány zsinór vagy tulipán a ruhán nem teszi magyarrá a szivet és a jellemet. Nehány mázas cserépkorsó, kalotaszegi varottas és merev- hátú falusi szék nem varázsolhat magyar otthont abba a házba, amelyben nincs magyar kötelességérzés és magyar testvéri szeretet. Azzal nem leszünk magyarabbakká, ha egymást bátyámuramnak és öcsémnek szólítgatjuk. A magyar életrend nem azon fordul meg, hogy pont tizenkettőkor ebédeljünk. S nem a végtelen kártyacsaták nemesítik magyarrá szórakozásainkat. A megoldás kulcsa »a népi«-nek helyes szemléletében, értékelésében és gyakorlásában rejlik. Ne azonosítsuk a népet semmiféle gazdasági, szociális vagy politikai kategóriával. Ne higyjük el, hogy önmagában értékes és jó mindaz, ami paraszti vagy szegény-emberi. Jussimk el végre oda, hogy népi az összes társadalmi rétegekben, foglalkozásokban és alkotásokban az, ami a magyarban őseredeti és valóban értékes. Gondolkozásban, érzésben, erkölcsi vonásokban, magatartásban, művészetben egyaránt csakis ez az*örök népi és örök magyar, minden születési, rangbeli vagy egyéb különbség nélkül. Ne csaljuk meg magunkat egy valótlan idillikus népimádattal és ne engedjünk egy hasonlóan valótlan és igazságtalan úri gőgnek. Népi és magyar az az emberség, mely a mi földünk, a mi múltúnk és a mi lelkünk sajátosságából fakadt és csakis a mienk. Ez az, aminek ősforrása, foglalatja, védővára és kirepítő fészke a magyar otthon. Ha belül, lelkében ilyen, akkor nem kell erőszakosan ráaggatni a magyar külsőt, mert az magától alakul ki, az újra megszomjazott és megismert múlt legnemesebb hagyományaiból. Életérdekünk arra sürget, hogy nagyon szoros és nagyon közvetlen otthonias társadalmi eg5mttműködésre rendezkedjünk be. Az otthon szellemét kell kiterjeszteni a fajközösségbe tartozó testvérek ösz- szességére. Előbb ennek a testvériségnek kell nemzedéket nevelnünk, hogy az állami élet keretében és eszközeivel hatalmat is tudjunk gyakorolni. A magyar otthon vonzása előbb magát a magyarságot forrassza össze, s azután lehet azzá az egyetlen biztos erővé, mely a Kárpátmedence népeit összetartja. A magyar országjövő igen nagy részben a magyar otthon életformájának kívánatos voltán sarkallik. Igaz, jó és szép magyarság lélekben és formában s magyar testvériség a nemzet szolgálatában: ez lesz a magyar otthon áldott gyümölcsözése az elkövetkezendő jobb századokban. MARKAI SÁNDOR
