Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Mályusz Elemér: Mátyás király
HITEL NEMZETPOUTIKAI SZEMLE 1943. ÁPRILIS VIII. aVF. 4. SZÁM MÁTYÁS KIRÁLY MACHIAVELLI RÓLA MINTÁZHATTA VOLNA MEG a Princi- pet, a nagy célokra törő renaissance-uralkodó alakját. Életében ugyanis nemcsak a tettvágyat és akaraterőt, másrészről pedig az óvatosan számító ügyességet találta volna meg, hanem a virtü-t is, a teremtőerejű lelkitényezőt, amellyel egyedül lehet egy államot naggyá és hatalmassá tenni. Az olasz állambölcselő nem ismerte Mátyást, mert egy emberöltővel utána élt, amikor Magyarország, rövid tündöklés után, ismét arra a pontra esett vissza, amelyen a XV. század közepén volt s így nem vonhatta többé magára az egy- korúak figyelmét. Pedig ha nem merül oly hamar feledésbe neve, a Principe bizonyára megőrizte volna annak a középeurópai fejedelemnek az emlékét, akit olasz és nyugati társainál nem kisebb becsvágy hevített, de aki méreg, orvgyilkosság, esküszegés és erőszak helyett egy magas műveltségű államférfi fölényes ügyességével és számítóerejével győzött az akadályokon. Mátyás nagyon nehéz viszonyok között lépett trónra. A XV. század elején még érintetlen volt Magyarország állami egysége. Erős királyi hatalom tartotta össze a centrifugális erőket, azokat a nagybirtokosokat, akik nemcsak óriási uradalmakkal és azokon a jobbágyok ezreivel rendelkeztek, hanem a szabad köznemesség egy részét is hűbéreseikké tették. A század közepére azonban — trónviszályok és gyermekkirály uralkodása következtében — a főurak hatalmukat az állam kárára túlságosan nagy mértékben növelték meg. Kezükbe kerítették összefüggő, nagy területek állami adóját, pénzt vertek, lefoglalták a királyi bányákat és vámhelyeket, fennhatóságokat kiterjesztették a szabad városok fölé, sőt volt olyan, aki még a püspöki kinevezés jogát is megszerezte magának. Csaknem valamennyi nagybirtokos az állami bíráskodási és végrehajtóhatalom egy-egy részét is gyakorolta, s ha nem országos méltóságot, legalább főispán! tisztséget tartott a kezében, amelynek segítségével egész megye köznemességének lett vezére a közigazgatás, hadiélet és igazságszolgáltatás terén. Ezek a főurak a királynak csak a névleges kormányzást hag5d;ák meg. De nemcsak függetlenítették magukat, hanem egymással háborúkat is viseltek, ugyanakkor pedig elhanyagolták az ország közös ellenségeivel szemben a védekezést. Az állam tekintélye így a mélypontra süllyedve le, Magyarország nagyon közel volt ahhoz, hogy a német birodalom
