Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Marosi Péter: A nemzetnevelés kérdése folyóiratainkban
188 Szemle Márai a modem autonóm ember fogalmi rendszerében gondolkozik. Nem az a baj, hogy a tömeg az autonóm embert utánozza. A baj az autonóm ember stmkturájában van. Így áll szemben egymással Nietzsche Zarathustrája és Dosztojevszkij Raszkolnyikovja. Raszkolnyikov elbulcik, de megtér. Ez az autonóm ember építi az új Ázsiát és az új Európát. Ez terjeszti ma a civilizációt. De elkövetkezik a transzcendens jelképrendszer kora is. Márai is azonosítja a nyugati civilizációt a kultúrával, auronóm ember helyett pedig mindig tömegembert mond. Az ő Európája már nem a keresztény Európa, bárhogy is állítja. De nem érti meg a röpirat szerzője a sajátos magyar alkat létét sem. Ezért tiltakozik az — Extra Hungáriám non est vita — tiszta elve ellen is. Tagadja a magyar mithoszt, mert idegen a jelképrendszere, éppen úgy, mint ahogy idegen a magyar középréteg jelképrendszere is. Egy dologban ért egyet Kodolányi Máraival. Vallja, hogy a magyarság célja a megmaradás. A Termésben foglalkozik Márai új mondanivalójával Paraját Pncase Lajos}^ Úgy érzi, hogy a röpirat ellentétben áll az író eddigi mondanivalójával. Kifogásolja, hogy a szerző összezavarja a nép és a nemzet fogalmát. A nemzet a politikai tudatra emelkedett nép. A röpirat úgy beszél a nemzetről, hogy a nép nem látszik ki a fogalom mögül. Márai ott is nemzetet és civilizációt mond, ahol népet és kultúrát, vérközösséget és műveltséget kellene mondania. A tömeg mélykultúráját nem ismeri az író, nem tudja, hogy a polgár fontos, de a nép tart meg. A legélesebb hangon a Társadalomtudomány tárgyalja a röpiratot.** Borbély Mihály kimondja, hogy a művet csak a szerző személye teszi érdekessé. »Nem mond semmit, illetőleg, ha valamit mégis mond: annak gyakran az ellenkezőjét is mondja.« A legnagyobb illúziója a nyelvnemzet gondolata s a dunamedencei vezetőszerepünk hangoztatása. Ez a mű »bizonytalan lépés a korszellem felé«. A röpirat után csak az alkotást ajánlhatja Márainak ... FELFRISSÍTÉS VAGY TÁRSADALMI HONFOGLALÁST TÁRSADALMUNK ELTöMEGESEDfiSfiRÖL panaszkodik Blazovich Jákó a Pannonhalmi Szemíében.2* Ortegát idézi s a tömegemberben látja a »nagy kártevőt«. Nálunk a kérdés időszerűségét Márai és Zilahy adja meg. A tanulmány különben Le Bon és Jaspers alapján rajzolja meg a tömeg lelkét. Hasznos írás, mert felveti bennünk a kiválasztás kérdését. Ez az elmúlt év kedvenc problémája. Noszlopi László a Katolikus Szemlében arról beszél, hogy az ember sohasem képes egészen felolvadni a közösségben.*'^ Az önzés és a függetlenség kipusztíthatatlan ösztön. Ezt az ösztönt sohasem némíthatja el a társadalmi kapcsolat. Az egyén és a közösség érdeke egy ponton azonosul, a pályaválasztásban. Kellő embert a megfelelő helyre! Ezt az elhatározást az emberből kiindulva pályaválasztásnak, a hivatásból kündulva emberválogatásnak nevezzük. Az individualista szemléletű elvi megalapozás után szerzőnk a pálya- választás szociológiai, gazdasági, erkölcsi és pszichológiai oldalát vizsgálja. 'Végül az emberkiválogatás, a tehetségkutatás különböző lehetősé« Termés, ősz. 1942. 100—103. Társadalomtudomány XXII., 1942. 574—580. “ Pannonhalmi Szemle X’VII., 1942. 332—341. » Katolikus Szemle LVI., 1942. 165—169.
