Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Marosi Péter: Az európai kereszténység megújhodása
172 Magyar Figyelő tették el önállóságukat (Mohács), mint a csehek (Fehérhegy) s a magyarok önálló állammá csak az 1867-iki kiegyezéssel lettek«. A nyájas és tájékozatlan olvasónak ezek után azt kell hinnie, hogy Bárdossy olyasvalamit állított, amiről — mint külpolitikusnak — tudnia kell, hogy emiatt csatolták el a Felvidéket Magyarországtól! Pedig hát Sziillö Géza egy szóval sem állítja, hogy valóban ez volt az oka az elcsa- tolásnak, vagy hogy ez egyáltalában szerepet játszott az elcsatolás körül! Hiszen ő nagyon pontosan tudja, hogy ép ésszel ilyent nem lehetne állítani. S ő, mint úr, mint jogász és mint okos politikai debatter, sohasem is volna arra kapható, hogy tudva valótlant állítson. Fejtegetéseinek sajátos pikantériája ép at)ban van, hogy amennyiben valótlant állít, azt nem tudja és amiről tudja, hogy valótlan, azt nem állítja. A kétféle: a mondott, de nem tudott s a tudott, de nem mondott valótlanság egyesülése, valóságos »rövidzárlat« folytán csak az olvasó elméjében jő létre s ott okozhat morális robbanást, amely kettősen is veszedelmes. Veszedelmes, mert egyfelől alkalmas lehet arra, hogy újságolvasó közönségünk előtt minden tárgyi alap nélkül befeketítsen és diszkreditál- jon egy értékes magyar államférfit, aki évtizedeken át mindenütt becsülettel és fényesen megállta a helyét s akire még nagy szükségünk lehet a jövőben. Sem olyan hatalmasak, sem olyan gazdagok nem vagyunk, hogy büntetlenül rablógazdálkodást űzhessünk legjobb értékeinkkel, amikor az utolsó évtizedben amúgy is egy egész sor első vonalbeli politikusunkat ragadta el élte virágjában a halál. Ezért azt hisszük, bízvást visszadobhatjuk Szüllőnek —■ akit bölcs embernek és jó hazafinak ismerünk — a kérdést, amelyet ő szegezett Bárdossy mellének: »Cui prodest?« De veszedelmes az is, ha politikai dolgokban felettébb naív újságolvasó közönségünkkel, bár akaratlanul is, sikerül elhitetni, hogy nemzetek sorsa a világtörténelem döntő fordulataiban egy vagy más elméleti érvelésen fordul meg s tehát, aki propagandisztikusan jól felkészült a vitára, annak felesleges magát egyébként megerőltetnie. Benes és társai a teóriák egész légióját szállították a békekonferenciának, de teóriákkal alighanem mi is győztük volna a harcot. Hidd el, nyájas olvasó, Trianonban nem azért rombolták szét hazánkat, mert ez vagy az a teória csinosabb volt, mint a miénk, hanem azért, mert ostobán elhittük Wilsonnak, hogy tizennégy pontja alapján fogja rendberakni a világot s hogy ekkép »az igazság« győzni fog — s mert szégyenletesen eldobtuk a kardot épen akkor, amikor a legkeményebben kellett volna megmarkolni. OTTLIK LÁSZLÓ AZ EURÓPAI KERESZTÉNYSÉG MEGÚJHODÁSA Francesco Orestano egyetemi tanár ír erről a kérdésről Mussolini folyóiratának, a Gerarchiana^s. decemberi számában. Az előkelő hely, az ismert szerző és a döntő jelentőségű mondanivaló rendkívüli súlyt kölcsönöz e tanulmánynak. Ezért közli azt teljes terjedelmében magyarnyelvű olasz kultúr- szemlénk, a budapesti Forum és ezért ismertetjük mostan mi is. Orestano megállapítja, hogy a nagy háború népei már felteszik a kérdést: merre megyünk? Lassan kibontakozik az új rend körvonala. A legdöntőbb kérdés a népek létének és együttélésének problémája. Az együttélés lehetőségét biztosítani talán nagyobb feladat ma, mint a puszta létet megmenteni. Az európai népek ragaszkodnak a maguk differenciálódott életformájukhoz és inkább vállalják a teljes pusztulást, sőt Európa pusztulását is, mint azt, hogy egymásnak alá-
